Irodalom

Van néhány irodalomi verssor, amit annyiszor hallottunk iskolai ünnepségeken és szónoklatokban, hogy szinte a génjeinkbe ivódtak – anélkül, hogy tudnánk,

Van, amikor az éjszaka nem csendet hoz, hanem egy percre sem lassuló, zakatoló gondolatáradatot – és pontosan ez az érzés

Van, hogy egy vers nem csak elmesél egy évszakot, hanem szinte átönti a testünkbe. Ez a mai irodalom feladat pontosan

A magyar líra egyik legkorábbi és legszebb alkotása még ma is sokakban él – legalábbis foszlányokban. Ez az irodalom feladat

Van, amikor egy vers annyira csípős, hogy százötven év után is telibe talál – ez a mai irodalom feladat pont

Van néhány verssor, ami úgy beég az ember fejébe, hogy évtizedek múlva is elő tud bukkanni egy váratlan pillanatban –

Vannak versek, amelyeket az iskolapadban még csak kötelező penzumnak éreztünk, aztán egyszer csak, felnőttként újraolvasva, mellbe vágnak. Ez az irodalom

Van egy magyar vers, amelynek első sorai hallatán szinte szagot érezni – csárdai füstöt, gyertyafényt, és azt a különös, keserédes

Ez az irodalom feladat egy olyan pillanatba ránt vissza, amit mindannyian jól ismerünk: a tankönyv illata, a kötelező olvasmányok sora,

Ez az irodalom feladat nem a szokásos, közismert versidézetek közül válogat – itt egy archaikus, mitológiai utalásokkal teli strófával kell

Vannak verssorok, amelyek nem öregszenek – hanem érnek. Ady Endre 1909-ben papírra vetett képei ma is ott ülnek a gyomrodban,

Vannak verssorok, amelyek egyszer hallva örökre bevésődnek az emlékezetbe – nem azért, mert kötelező volt megtanulni őket, hanem mert valami

Vannak verssorok, amelyek nem az iskolában ragadnak ránk igazán – hanem évtizedekkel később, amikor egy híradóban hallunk háborúról, vagy amikor

Van a 20. századi magyar lírának egy különös vonulata, amely nem érzelmeket kiált, hanem tárgyakat vizsgál – szinte tudósi szigorral.

Vannak irodalom órák, amelyek évtizedek múltán is ott maradnak bennünk – nem a feladatlap miatt, hanem mert egy-egy vers szövetébe

Van néhány verssor, ami úgy beépül az ember fejébe, hogy aztán élete végéig ott motoszkál – csak épp a szerző

A magyar irodalom legszebb pillanatai gyakran egyetlen sorból köszönnek vissza nekünk évtizedekkel később is – elég egy ismerős dallamú mondat,

Van egy különös dolog a régi verssorokban: elég néhány szó, és máris ott terem előttünk az iskolapad, a kréta illata

A magyar irodalom egyik legszebb, legmélyebb sorpárja köszön ránk a mai feladványban: egy olyan vers, amely a felszíni nevetés és

A mai irodalom feladat egy olyan verssel készült, amely a kezdődő szerelem bizonytalan, mégis gyönyörű pillanatát ragadja meg. Az idézett

Van egy fajta csend, amit csak a magyar líra tud igazán megragadni: amikor a nap lassan leszáll, a víz felszíne

„Húzd rá cigány” – három szó, és máris előtör valami a mélységből: egy dallam, egy iskolapad, egy kötelező vers emléke.

Egy kődarab száll felfelé, aztán elkerülhetetlenül visszahull a földre – ez az egyszerű fizikai kép lett a magyar líra egyik

A magyar líra egyik legmeghatóbb vallomása egy egyszerűnek tűnő kérdéssel kezdődik – mégis, ha valaki elolvassa, nehéz elfelejteni. Juhász Gyula

A magyar költészet kincsestárában rengeteg olyan vers található, amely generációkon át kíséri végig az iskolás éveket – mégis előfordul, hogy

A magyar líra legfélelmetesebb sorai nem a hangzatosságukkal, hanem a csöndjükkel söpörnek le a lábadról. Ez az irodalom feladat éppen

Vannak verssorok, amelyek egyszer hallva örökre beléd égnek – és mégis, amikor felmerül a kérdés, hogy kinek a tolla vetette

Az ősz a magyar lírában legtöbbször a békés szüret, a sárguló levelek és a melankólia évszaka – ebben az irodalom

Kevés verssor tud olyan súllyal nehezedni az olvasóra, mint amikor egy klasszikus elégia első képei megidézik a tél közeledtét –