Akkor sem adja fel az ember, ha minden ellene van…
Eljött a bajnokság hajrája, és ezzel együtt az izgalmak ideje is! A Kupából már búcsúztam, így nem hivatkozhattam arra a meccseken, hogy fáradt, fásult a csapat! Ráadásul az áhítozott El szereplés még elérhető volt. A kupa kudarc után némiképp rendezve a sorokat, ismét a Fradi következett!
Idegenben csaptunk ezúttal össze és hát a bravúr kategória lett volna minden pont, de a 33. percben Ugrai megszerezte a vezetést! Főként védekezett a csapat és a kontrákból éltünk, de abból nem rosszul. A második félidőben aztán bedarált minket a zöld-fehér egylet! A vége 2-1 oda.
Ezután, szintén hazai környezetben jött a Mezőkövesd és az ellenük játszott 0-0! Bosszantott a meccs, mert rengeteg lövésünk volt, és 50%-a kaput eltaláló, így nagy különbséggel is nyerhettem volna, de nem sikerült! Sajnos a riválisok eredményei miatt, más csak a 4. helyen állt a csapat, ráadásul a ZTE is zárkózott! Körvonalazódott egy izgalmas végjáték…
A következő fordulóban az Újpest volt az ellenfél! A 7. percben 1-0 ide, de a 14. percben már 1-1! Egy végtelenül unalmas meccs volt! Én védekeztem, az Újpest nyomott, de eldurrogtattak mindent! Arra viszont jó volt az eredmény, hogy eldőlt, 5. helynél rosszabb már nem végezhetek! Illetve csak akkor, ha minden meccset elvesztek!
Mentünk Debrecenbe és sima 3-0 oda! közöm nem volt a meccshez! De tényleg! Bármit csináltam, visszafelé sült el…. A második félidőben elkezdtem kísérletezgetni egy új dologgal! Mikre nem jók a lefutott meccsek…. 😉 Milyen jól tettem! Ugyanis a következő fordulóban jött a Kaposvár! Ha kikapnak, kiestek! A szünetben 3-0 ide, majd a 80. percben 4-0! Új a játékrendszer, bár 3 belső védős ez is, de támadó szélsők is vannak (inside forwardok). A forduló végén bajnok a Fradi, 2. Vidi, 3. a Kisvárda és Kiesett a Kaposvár meg a Paks! Már csak a 4. helyért volt verseny! Utaztunk Diósgyőrbe és 3-1 oda, miközben a ZTE is kikapott, így pontegyenlőséggel de 4. helyen várhattam az utolsó fordulót!
Hazai pályán, telt ház előtt (nem feledhető, hogy a Hidegkutiban játszunk) egy, a ZTE-hez igazított támadó játékkal kezdtünk! Rengeteg helyzet, dominancia és vezetés a 33. percben! A szünetig nagyon uraltuk a játékot és ha 2-3 gólt még berámolunk, akkor is csendben lehet mindenki! De nem rámoltunk, így bár kissé nyugodtabban, de azért odafigyelve ment a csapat a második játékrészben! Az eredmény nem változott, így FM 20-as első évemben a 4. helyen végeztem egy valljuk be nem túl acélos Honvéddal, kiharcolva a nemzetközi szereplés jogát!
Nagy az öröm a csapat háza táján, mert az eredeti célok így bőven megvannak, és Levkovich lett az év kapusa, Uzoma a legtöbbet szerelő védő, a legtöbbet futó játékos, Ugrai 2. lett a góllövő listán, Banó-Szabó pedig az év fiatalja! Mondhatnám, hogy taroltunk, de ez nem igaz sajnos! Bőven van hiányérzetem a szezon végén ugyanis egyenletesen romló a statisztika! Az első harmadban 21 pont és +5 gólkülönbség, a másodikban 16 pont és 0 a gólkülönbség, míg a harmadik 15 pont és -4 gólkülönbség! Viszont rengeteg tapasztalatot hozott a játék és most, hogy újra előkerül a „kockás füzet”, ezek a tapasztalatok már beépülnek majd mind az edzésprogramba, mind a taktikába! Reméljük profitál a csapat belőle!
A jövőt illetően, miután megkaptam az új szerződést, a vezetőség emelte a heti fizukeretet 27.000 euróról, 33.000 euróra, az igazolási keretet pedig 245.000 euróról, 2 millió euróra! Előbbi nem egy nagy változás, de az utóbbi azért igen komoly előrelépés! Természetesen jó pár fiatalt szeretnék felhozni és beépíteni a következő évben, de mindenképp szerződtetni szeretnék 1-2 hazai szinten neves játékost! Ha pedig ismét találok egy Yaya Tourét, az szuper lenne!
Amúgy a keret alapja adva hiszen mindössze az említett elefántcsontparti távozik biztosan, illetve Kálnoki-Kis pedzegeti, hogy lelépne! Ettől függetlenül, biztosan lesznek távozók, hiszen van akire nem tartok igényt!
Folytatjuk!
