Irodalom feladat: felismered, melyik anya-vers ez – és kitől?
Az iskolában mindhárom nevet megtanultuk, az irodalom verseket sokszor hallottuk – mégis, ha hirtelen egy sort kell szerzőhöz kötni, meglepően sokan bizonytalanodnak el. Ez az irodalom feladat nem azt méri, mennyit tanultál, hanem hogy mennyire érzed a különbséget: nem a lexikon, hanem a hangzás alapján.
Van egy dolog, amit sokan nem tudnak: a Mama József Attila életében soha nem jelent meg nyomtatásban. 1934-ben írta, de csak a halála után, 1938-ban közölték – és rögtön az egyik legismertebb magyar versnek számított. Petőfi és Arany a maguk korában tömegeket mozgattak meg; József Attila viszont valójában csak halott költőként lett igazán „kötelező olvasmány”.
Nagyon sokféle irodalom kvízünk van, amivel karbantarthatod az agytekervényeidet, csak nézz körül nálunk és további érdekes napi irodalom játékokat találhatsz.
Melyik versből van az idézet?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes válasz: József Attila – Mama
Az idézett sor a Mama című versből való. De hogyan lehet felismerni, ha nem ugrik be rögtön?
Hogyan lehet biztosan tudni?
József Attila szóhasználata jellegzetesen egyszerű és mégis szorongató egyszerre. A Mama-ban a mosásnak, a szappanszagnak, a szilvásgombócnak – hétköznapi dolgoknak – olyan érzelmi súlya van, amilyet Petőfi vagy Arany nem adott volna nekik. Petőfi a népdal könnyedségével és a romantikus lendülettel írt; Arany a Családi kör-ben aprólékos, tárgyilagos, epikus képeket fest. Ha egy sor szinte fizikailag fáj és mégis egyszerű – az szinte biztosan József Attila.
Ahol a legtöbben eltévednek
Sokan a Mama első hallásra Petőfi-versnek érzik, mert az anya-téma Petőfinél is megjelenik (Anyám tyúkja, de főleg az István öcsémhez és más korai versek). A csapda az, hogy az érzelem intenzitása mindkettőnél erős – de Petőfinél az öröm és a humor is belefér, József Attilánál viszont a Mama végig fájdalmas és befejezetlen marad. Az utolsó kép – az anya a sorban vár, és ő már sosem megy haza – az a fajta lefojtott szomorúság, ami egyértelműen a 20. századi modern lírára jellemző.
Az aha-pont
A Mama-t József Attila nem a halál közelségében, hanem egy viszonylag „stabil” időszakában írta – Gyömrőn nyaralt, amikor a vers megszületett. Mégis, amit megírt, az az anyja elvesztésének 19 évvel korábbi traumája. Freud-tanulmányait éppen akkor fejezte be, és a vers valójában egy önanalízis: annak a bűntudatnak a feldolgozása, hogy ő a nyáron malmozni ment, miközben az anyja mosónőként dolgozta halálra magát. Ezt tudva a vers nem egyszerűen gyász – hanem egy egész életen át cipelt szégyen kimondása.
