Real Madrid: A látnokok és dinoszauruszok kora

2000-es elnök választás megnyerésével, Florentino Perezzel kezdte meg a XXI. századot a Real Madrid, és nem csak jelképesen, hanem valóban elhozta a jövőt.

Ez a cikk most a gazdasági oldalról közelíti meg a helyzetet. A múlt heti Messis cikk adatgyűjtése közben merült fel bennem az ötlet, hogy írok egyet amiben bemutatom egy sztár leigazolásának hatásait gazdaságilag. Cristiano Ronaldo Juvéba igazolása tökéletes példa lehetett volna, ha nem jön a koronavírus és a gazdasági visszaesés, így torzítva annak hatását, pedig az első évben nagyon szépen látszik. Adta volna magát Neymar és Mbappé PSG-be igazolása is, de az arab szerződések miatt ez egy elrugaszkodott példa lenne a valóságtól. Végül a galaktikus Real Madridra esett a választásom, térjünk is vissza rájuk.

A regnáló elnök, Lorenzo Sanz volt az esélyesebb kezdetben, hiszen a királyiak megnyerték irányítása alatt az 1998-as és 2000-es Bajnokok Ligáját is. Viszont Perez kiválóan érzett rá, hogy új idők jönnek és a kampányával felhívta a figyelmet a klub instabil pénzügyi helyzetére, a vezetési problémákra, na meg beígérte a rivális sztárját, Luis Figot is.

Ez a korszak még a Financial Fair Play előtti időszak volt, annyit költhettek a klubok amennyit csak akartak, aztán ha túlköltekeztek csődbe mentek. Általában egy-egy nagy klub mögött nagyon vagyonos ember állt, ilyen volt például az AC Milannál Berlusconi, csak hogy a ’90-es évek egyik, ha nem legsikeresebb csapatát említsük. Ellenben a spanyol csapatoknál (Real Madrid és Barcelona) nem ez volt a helyzet. Jó, persze az elnöknek is kellett egy kisebb vagyon, de nem milliárdok.

Perez gondolkodása teljesen más volt mint Berlusconié, annak ellenére, hogy a Galaktikus Real kiépítése hasonló volt a nagy AC Milan (Van Basten, Gullitt….) összevásárlására. Minden évben vet a Királyi Gárda egy világsztárt:

• 2000 Luis Figo
• 2001 Zinédine Zidane
• 2002 Ronaldo
• 2003 David Beckham
• 2004 Michael Owen
• 2005 valamennyire kakukktojás, de itt érkezett Sergio Ramos és Cassano is
• 2006 Fabio Cannavaro

Viszont a spanyol elnök célja nem csak a hihetetlen erősségű keret összerakása volt, hanem gazdaságilag is meg akarta ezzel erősíteni csapatát. A világsztárok sora megnövelte a bevételt, rengeteg mezt adtak el a nevükkel, és jóval több szponzor akart költeni a csapatnál.

A fenti táblázaton remekül megfigyelhető a Marketing bevételek erősödése Figo érkezése után (érdekes, hogy a 2005-ös, talán kakukktojás évben látható egy kisebb megtorpanás).

A másik figyelemre méltó dolog ebben a táblázatban a barátságos és nemzetköz meccsekből származó bevételek (szezon előtti gála meccsek). Ezek szintén a Galaktikus korszak miatt kezdtek el megerősödni.

Látványos a bevétel növekedés és annak üteme, ahogy évről-évre begyorsul, majd a Cristiano Ronaldo korszak ráerősít. Amúgy nem mellékesen a Galaktikus korszaknak köszönhetően volt pénze a Real Madridnak, hogy az akkor világrekordnak számító 80 millió fontért CR-t leigazolja.

Perez zseniális tervének megvalósulását remekül szemlélteti az is, hogy hogyan alakult a Real Madrid bevétele a világ többi klubjához képest (Deloitte Football Money League adatai):

• 2000/01: 5.
• 2001/02: 6.
• 2002/03: 4.
• 2003/04: 2.
• 2004/05: 1.
• 2005/06: 1.
• 2006/07: 1.

2017-ig a Real Madrid rendelkezett a legtöbb bevétellel, majd a Manchester United megelőzte.

Működési profit alakulása:

Egy veszteségesen működő klubot vett át Perez, amit pár év alatt megfordított, majd ellentétes pályára állított.

Financial Fair Play

A bevezetőben említettem, hogy ez még az FFP előtti korszak volt. Az UEFA 2009-ben hozta meg a szabályozást, de türelmi időt adott a kluboknak, hogy azok alkalmazkodjanak, és valójában csak a 2012-től kezdték el vizsgálni a csapatokat.

Viszont Perez évekkel korábban megtette ezt, tulajdonképpen amióta ő a Real Madrid elnöke erre készült, ennek nem az az oka, hogy előre tudott a szabályozásról, az ok a vagyonában keresendő. Ő a bevételeiből próbálta fenntartani a klubot és tudta, hogy ehhez a legjobb út a siker és a sztárok, akik brand értékükkel növelik a klubot is.

Egy játékosnak nem csak a pályán kell teljesítenie, hanem bizony a szurkolói boltok kasszáinál, vagy a meccsjegy értékesítő helyeknél is. Ez egy spirál, amelynek az elején lassan indul a folyamat, majd begyorsul.
A több eladott jegy és mez, magával hozza a szponzorokat, a több pénz jobb játékosokat eredményez, a minőség javulása (vagy fenntartása) és valahol a közvetítési díjak emelkedése is bekapcsolódik a történetbe, hiszen a sztárok miatt többen nézik a bajnokságot, így többet is kérhetnek…

Ez világosan látszódik az első táblázatról is (beillesztem újból, hogy ne kelljen visszapörgetnetek).

Még egyszer, ez a gazdálkodás akkoriban nem volt divat, senki se közelítette meg ennyire marketing szempontból a focit. Mint utólag kiderült Perez közel 10 évvel előzte meg ezzel korát és olyan előnyt adott a Real Madridnak, amivel több évtizedre bebiztosíthatták magukat.

A sorozatban megnyert 3 Bajnokok Ligája csapat alapját a Galaktikus korszakkal tették le.

Gazdaságilag úgy elhúzott a Real Madrid, hogy csak pár csapat volt képes utol érni őket, ehhez a Manchester Unitednek minden idők egyik legnagyobb edzőjére,Fergusonra volt szüksége, a Barcelonának meg a Ronaldinho – Messi párosra…

Dinoszauruszok

Vállalati tervezésben a begyöpösödött, változtatni nem tudó és igazából nem is akaró cégeket dinoszauruszoknak hívják. Na Perez és a Real Madrid biztosan nem az, hanem az elején említett Berlusconi és az AC Milan.

Véletlen lenne, hogy a Milan hanyatlása 2012-ben kezdődött el, és akkor kezdték el vizsgálni a Financial Fair Playt? Röviden, nem…

Az AC Milan bevételei évtizedekre megrekedtek 200 millió euró körül.
2018-ig!!! a klubnak nem volt sales alkalmazottja, aki a szponzori szerződésekre figyelt volna. Ismétlem, 2018!

Berlusconi nagyszerű elnök volt, hatalmas sikerekkel. Kevés ember említhető vele egy lapon, viszont Ő egy másik korszakban szocializálódott. Neki az volt a mentalitása, hogy a Milan költekezett, veszteséget termelt, majd a szezon végén Ő azt kifizette, ezzel egyenesbe hozva a könyvelést. Sose volt célja a Rossonerivel pénz termelni, Ő sikert akart és csillogást.

Viszont az FFP-vel pont ezt a régi rendszert törölték el, már nem dobhatta be a végén a tulajdonos a mínuszt, azt a klubnak kellett kitermelnie.

Talán az egyetlen igazi hibája, hogy a pályán aratott sikereket nem aknázta ki a pályán kívül. A ’90-es évek siker korszakát, majd a 2000-es évek közepének újabb virágzását hagyta elveszni a szponzori szerződések terén. Egészen másként alakult volna a történelem, ha akkor ott van egy Perez szerű látnok mellette.

Két eltérő gondolkozás, két eltérő végkifejlet, és most az Elliott közel 20 év után követi Perezt, hogy majd egyszer újra méltó ellenfelek lehessenek…