Magyar foci – Mi ment félre? Hol vannak a régi sikerek? I. rész (1934)
A magyar fociról szóló cikk sorozatunkban végig vesszük a Magyar Válogatott helyzetét az 1934-es Világbajnokságtól napjainkig, ezzel bemutatva labdarúgásunk fejlődését és hanyatlását.
Az első, 1930-ban Uruguayban rendezett Világbajnokságra hazánkat nem hívták meg, és mivel akkoriban még nem voltak selejtezők, így lemaradtunk róla.
Az 1934-es Világbajnokságot Olaszországban tartották, amin már részt vettünk, a magyar foci világtörténelme kezdetét vehette. 32 csapat jelentkezett a tornára, így selejtezőkön alakult ki a 16-os mezőny.
A torna rögtön a nyolcaddöntőkkel kezdődött, nem volt még csoportkör. A Magyar Válogatott ellenfélnek Egyiptomot kapta, akiket Toldi duplájával (Ő a korabeli csapat sztárja), Teleki és Vincze góljaival 4:2-re legyőztek.
Következett a hasonló erőt képviselő Ausztria a negyeddöntőkben. Április 15-én találkoztak abban az évben a felek, azt a sógorok 5:2-re nyerték.
A világbajnoki meccs kisebb botránnyal kezdődött, ugyanis az osztrákok vezetője elérte a FIFA-nál, hogy az eredetileg kijelölt belga Louis Baert helyett az olasz Francesco Mattea vezesse a meccset.
Ausztria a 8. percben vezetést szerzett Horvath révén, majd az 51. percben Zischek góljával megduplázták előnyüket. Sárosi 60. perces büntetője után felcsillant a remény, de a játékvezető a 63. percben kiállította Markost (ez volt a torna egyetlen piros lapja), így tulajdonképpen el is dőlt a továbbjutás.
A mérkőzésről később azt mondták, hogy inkább emlékeztetett kocsmai verekedésre, mint futballmeccsre. Amit a bíró az egyik oldalon elengedett, azt a másikon kiállítással büntette.
A torna egyéb, magyar focihoz köthető szálai:
Négy találkozón, köztük a döntőben partjelzőként közreműködött a kor magyar sztárbírója, Iváncsics Mihály. A világbajnoki döntőben játszó olasz tizenegyből Allemandi és Meazza klubedzője Weisz Árpád, Monzeglióé és Schiavióé Nemes Kovács Lajos volt. 1934 tavaszán a tizennyolc élvonalbeli olasz csapatból tizenkettőt magyar edző dirigált.