José Mourinho felemelkedése: A tolmácstól a Speciel One-ig 2. rész

Új kihívások Barcelonában

José Mourinho így emlékezett vissza ezekre az időkre később: „Sokkal tartozom Robsonnak. Egy senki voltam a futball világában, amikor Ő Portugáliába jött. Segített, hogy dogozhassak vele, és elvitt a világ egyik legnagyobb klubjához, a Barcelonába. Bár nagyon különbözőek vagyunk, de tőle tanultam meg milyen egy jó edző.”

A Barcánál azonban a kettejük munkája számított a legkevésbé. A klubvezetés Cruyff kitalált stílusát akarta követni, ezért is szerződtették az Ajax edzőt Louis van Gaalt az első adódó alkalommal. A sok bizonytalanság ellenére azonban Mourinho beilleszkedett a katalánoknál. Santi Gimenez (AS) szerint: ” Más ember lett a csapatnál. Közel állt a játékosokhoz és az újságírók is szerették. Bárhol is játszottak Európában mindig eljött velünk újságírókkal inni egyet esténként. Nagyon barátságos volt, mintha egy családtag lenne. Az idő azonban mindenkit megváltoztat, és ez az ember, akit ma látok a médiában már nem az, akit én ismertem.”

Mourinhot ekkor mindenki Joséként ismerte Barcelona szerte. A legközelebbi barátai pedig ‘Zé’-nek hívták. José és a felesége Matilde nem messze a belvárostól laktak, a Robson házaspárhoz viszonylag közel. A két család szoros barátságban állt egymással. A csapatnál Robson két lépés távolságot tartott a játékosaival, Mourinho viszont közel állt hozzájuk. Az anyanyelvének köszönhetően nagyszerűen megértette magát a klub legújabb igazolásával, a brazil Ronaldoval, akiből így sikerült is kihozni a maximumot.

Guardiolával – akinek már akkor jó érzéke volt a játék szervezéséhez – órákat töltöttek a taktika ki- és átbeszélésével. „Sok dologról beszélgettünk akkoriban, főleg ha valamiben nem értettünk egyet, de nem ez határozta meg a kapcsolatunkat. Ő Mr Robson asszisztense volt, én meg egy játékos a csapatból.” – emlékezett vissza Guardiola később. 2011-ben a páros a nyilvánosság előtt veszett össze, ami után Pep már csak egy munkakapcsolatnak definiálta a barátságukat.

Mourinho viszont úgy vélte, hogy azért sikerült jó kapcsolatot kialakítania a Barcelona szupersztárjaival, mert inkább tanácsokat osztogatott a parancsok helyett. Tapasztalatai szerint csak tanulni lehet abból, ha ilyen kaliberű játékosok között él, és dolgozik az ember. „Be kell bizonyítanod, hogy amit mondasz az igaz is, különben senki sem fog rád hallgatni. Az edzőnek csak vezetni kell a játékosokat. Elhinted a morzsákat, ők pedig úgy használják fel ezeket ahogy akarják. Én a rávezetésben és a felfedezésben hiszek.”

A játékosok pedig elkezdték értékelni Mourinho módszereit, a minden részletre kiterjedő figyelmét. A későbbi világbajnok francia, Laurent Blanc elkérte Mourinho jegyzeteit és videóit, amit az ellenfelekről készített, hogy otthon tudja azokat tanulmányozni a jobb felkészülés érdekében. A csapat azon tagjai, akik nem voltak ilyen elemzőek, azok meg is kapták a kritikát a segédedzőtől. Ronaldotól, aki a spanyol bajnokság top góllövője volt 1996-ban is sokkal többet várt el, mondván nem elég minden meccsen egy csodagólt lőni, aztán meg aludni 89 percen keresztül.

Bobby Robson három trófeát nyert az első és egyetlen szezonjában a Barcelonával. A Spanyol Kupát, a Spanyol Szuperkupát és az Kupagyőztesek Európa Kupáját. A bajnokságot viszont nem sikerült megnyerni, így a brit lapátra került, és ahogy arra számítani lehetett a holland Louis van Gaal lett az utódja a kispadon.

A Robson utáni idők

José Barcelonában maradt Robson távozása ellenére is. Elgondolkodott azon, hogy esetleg visszatér Portugáliába edzőnek, de Robson azt tanácsolta neki, hogy maradjon van Gaal mellet és tanuljon. Így a volt Ajax edző egy arrogáns fiatalemberrel került össze, aki egyáltalán nem ismert el senkit főnökének. A portugál szerencséjére van Gaal pont ezt szerette benne. „Nem volt elnyomó, de kijavított amikor nem volt igaza. Inkább mindig rá hallgattam végül, mint bárki másra a stábból, mert mindig igaza volt.” – mondta róla a holland.

A beosztása azonban megváltozott van Gaal mellett. Megbízták a nagy csapatok elemzésével, így sokat utazott szerte Európában. A meccseken pedig inkább a lelátón kapott helyet és nem a pálya mellett, hogy jobb rálátása legyen a játékra. Mourinho pedig jelentett a félidőben és van Gaal változtatott az összeállításon ha kellett. A portugált az egész stáb okosnak, ambiciózusnak és erős egyéniségnek tartotta,aki a csapat része akart lenni. Mindenki tudta, hogy sokkal többre viszi majd, mint egy egyszerű segédedző.

Így a páros folytatta a közös munkát. Az edzéseken mindent alapos pontossággal megterveztek, semmit sem hagytak a véletlenre. De Mourinho lassan belefáradt ebbe. Van Gaalnak nem sikerült megnyernie a Bajnokok Ligáját 1999-ben a klub centenáriumi évében, a Camp Nouban tartott döntőig sem jutottak el. A hollandnak mennie kellett, Mourinho pedig készen állt váltani. Bár a csapat ajánlatát az edzői posztra elutasította, mert úgy vélte hogy bárhol máshol jobban kereshetne Európában.

Az utolsó boldogtalan évében sokat foglalkozott a pénz kérdésével. Rivaldo mondta azt neki, hogy a trófeákkal nem lehet a ház hitelét kifizetni. Mivel boldogtalan volt, így a stílusa is megváltozott, frusztrált lett és túlságosan kritikus is. Az új elnökkel sem volt megelégedve a klubnál, így elhagyta Katalóniát. A játékosoknak pedig hiányzott, ami nagy elismerés egy segédedzőnek.

Hazament Portugáliába, és munkanélküli volt egész nyáron. Robson hívta, hogy legyen a segédje a Newcastle Unitednál, de ezzel egy időben a Benfica is megkereste. Végre edző lehetett, habár a Benficával nem igazán jött össze a munka, 4 évvel később Bajnokok Ligáját nyert a rivális Portoval. Hogy aztán egy egész héttel később a Chelsea kispadján kössön ki. Az első sajtótájékoztatóján aztán bemutatta hogy megérkezett, a Tolmácsból a Speciel One lett.