Richarlison: Meg van mindenem, de gondolok a jövőmre
A brazil újság, O Globo vasárnap egy hosszú és érdekes interjút tett közzé az Everton sztárjával, Richarlisonnal.
A csatár többször is beszélt a Nova Venéciában lévő nehéz gyerekkoráról a Rioi duplex apartmanjában készült interjúja során.
“Tulajdonképpen semmim se volt gyerekként, és hirtelen meglett minden. Szóval értékelem, és gondolok a jövőmre.”
“Nem veszek nagy kocsikat. Ingatlanokban és egyéb dolgokba fektetek. Mint ez az apartman itt. Anyám, apám, nagybátyám, nagymamám mindenkinek saját otthont adtam. Nagybátyámnak vettem autót, anyám szereti a motorokat, így kapott egyet. A testvéremnek három gyereke van, segítettem a taníttatásukban.”
Amikor beléptek Richarlison apartmanjába az O Globo csapata három a kanapén konzollal játszó baráttal találkozott. Richarlison nagybátya és két gyerekkori barátja volt. Most jó életük van és Brazília – Anglia között ingáznak, de nem mindenki volt ilyen szerencsés.
“A két barátom akiket láttatok, most szupermarketben dolgoznak, mások a földeken. Sok barátom az utcákról most börtönben van. Én is odakerülhettem volna, de nagybátyám ajánlott egy edzőt (Fidel), aki rendőr volt, és Ő azt mondta tehetséges vagyok. A foci a jó irányba terelt.”
Az O Globo szerint Richarlisonnak sikerült elérni, hogy ne vigye túlzásba az edzőterembeli munkát, mert meg van győződve róla, hogy a klubnak nem több erőre van szüksége.
“A srácok erősek akarnak lenni. Gyorsan rájöttem milyen intenzívek a mérkőzések, milyen fontos a fizikai felkészülés, de én inkább a gyorsaság fejlesztésére törekszem. Jó pár védő nagyon erős, szóval nem veszthetek a gyorsaságomból, ha le akarom győzni őket. A legtöbbet a fejelésem fejlődött. A taktikai felkészültség is nagyszerű, rengeteget tanulmányozzuk az ellenfeleket. Ha egy támadó helyet hagy, és nem védekezik, abból gól lesz.”
Richarlison szerint sose volt probléma beilleszkednie az angliai életbe, pedig általában a külföldi játékosoknak általában problémát okoz ez.
“Nem félek semmitől se a pályán. Azt csinálom amit imádok. Félelem, csak sérüléstől van. A legnehezebb a hideg megszokása volt. Több játékos is depresszióról beszélt, de számomra ez sose volt probléma. Nem egy otthon ülős gyerek voltam, mindig az utcán lógtam a barátokkal.”