Magyar foci – Mi ment félre? Hol vannak a régi sikerek? II. rész (1938)

A magyar fociról szóló cikk sorozatunkban végig vesszük a Magyar Válogatott helyzetét az 1934-es Világbajnokságtól napjainkig, ezzel bemutatva labdarúgásunk fejlődését és hanyatlását.

Az 1934-es negyeddöntőbeli kiesés után az 1938-as franciaországi világbajnokság már jóval sikeresebb volt.

A torna lebonyolítása nem sokat változott, ugyan úgy a nyolcaddöntőkkel kezdődött a torna és minden tovább jutás egy mérkőzésen dőlt el.

Hazánknak első körben Holland-India (mai nevén Indonézia) jutott, és gála játékkal 6:0-ás végeredménnyel jutottak a negyeddöntőbe.

Ott a birodalmi Németországot búcsúztató Svájcot kapták ellenfélül, de ők sem jelentettek problémát. A 2:0-ás győzelem azt jelentette, hogy Sárosiék már a döntőbe jutásért játszottak Svédországgal.

Bár a Svédek szerezték meg a vezetést, végül nem csak fordított a Magyar válogatott, hanem meggyőző 5:1-es győzelemmel jutottak a döntőbe.

A döntőben a címvédő Olaszország volt az ellenfél.

Sajnos a Magyar válogatott csak megszorítani tudta az Olasz csapatot, akik megérdemelten védték meg a címüket.

Bár a mai napig tartja magát az a pletyka, hogy az olaszok Dietz Károly szövetségi kapitányt Mussolinire hivatkozva próbálták meg rávenni arra, hogy ne a legerősebb játékosait küldje pályára. A döntőben hiányzott a magyar csapatból a kulcsembernek számító Toldi Géza, Korányi Lajos és Turay József is.

Az olasz propagandának rendkívül fontos volt a torna, de az is igaz, hogy ekkor már 13 éve nem tudta hazánk legyőzni az Olasz válogatottat.

A torna gólkirálya a brazil Leonidas lett 7 rúgott góllal, aki hatalmas sztár lett a különleges, akrobatikus mozdulatai miatt, ezért el is nevezték „Gumiembernek”. Mögötte két magyar, Sárosi György és Zsengellér Gyula is 5-5 találattal végzett a dobogón.