Tájszólás feladat: Felismered ezt a szót, amit szinte minden városi elront?
Ez a tájszólás feladat egy olyan szót rejt, ami valaha ott füstölgött a falusi konyhák közepén – de ma már a legtöbb fiatal városi ember üres szemmel néz rá. A vidéki nagymamák generációja teljesen természetesen ejtette ki, mintha mindig is része lett volna a magyarnak. Holott nem volt az, legalábbis nem eredetileg.
Ami igazán meglepő: a szó nem valami ősrégi népi örökség, hanem egy jövevény, ami egy konkrét, vasból öntött konyhai tárgy neve lett, és titokban szoros rokonságban áll egy ma is élő magyar igével, amit naponta használunk. Ha rájössz arra az igére, már félig megvan a válasz.
Ha a spór–spórol kapcsolat most kattant a helyére, érdemes tudni, hogy a magyar tájszólások tele vannak ilyen rejtett szócsaládokkal, szavakkal, amik mást jelentenek, mint ahogy hangzanak, vagy mást, mint gondolnád. Ha kíváncsi vagy, melyiket ismered még, a napi tájszólás- és helyesírás-feladatok között hétről hétre akadsz ilyenre, a Keresztlabda kvízei között pedig szintén bőven találsz hasonlóan alattomos kérdéseket.
Mit jelent a spór?
Share your Results:
Tájszólás feladat megoldása és magyarázata
A helyes tájszólás válasz: kályha – pontosabban takaréktűzhely.
A „spór” a 19. századi paraszti konyhák főzőkályháját jelölte: azt a vasból öntött, több lapos égővel ellátott tűzhelyet, amin egyszerre főztek és fűtöttek. Nem akármilyen kályha volt tehát – hanem az a bizonyos nehéz, fekete szerkezet, ami körül a téli reggel forgott, és amire a lábost rá kellett tolni a melegebb vagy hidegebb lapra attól függően, mennyire forrón kellett főni az ételnek.
Ahol a legtöbben mellélőnek
A „garasoskodó” opció sokakat csapdába ejt – és nem véletlenül. Az agyunk azonnal a spórol igére asszociál, ami valóban nagyon hasonlóan hangzik. A logika teljesen érthető: spór → spórol → takarékoskodó, fukarkodó. Ez a tájszólásoknál visszatérő jelenség: a hangalak félrevezet, mert a szó mögött nem az a jelentés bújik meg, amire ráismerünk.
Az összefüggés, ami megmarad
A „spór” a német Sparherd – szó szerint „takarék-tűzhely” – szóból rövidült le a népi használatban. A rövidülés a Dunántúlon volt a legerősebb, ahol a 18–19. századi német telepesek révén rengeteg ilyen szó gyökeresedett meg a helyi magyar nyelvjárásokban. És itt jön a csavar: a spórol ige szintén ugyanebből a gyökérből ered, csak egy másik úton jutott el hozzánk. A kettő tehát igazi szópár – az egyik egy vasból öntött főzőlapos tárgy, a másik meg azt jelenti, hogy vigyázunk a pénzünkre. A kapcsolat ott van, ha megkeresed: mindkettő a takarékosságról szól, csak más formában.
