Tájszólás feladat: Tudod, mit főztek a „spóron”?
Ez a tájszólás feladat egy olyan szót rejt, ami valaha ott füstölgött a falusi konyhák közepén – de ma már a legtöbb fiatal városi ember üres szemmel néz rá. A vidéki nagymamák generációja teljesen természetesen ejtette ki, mintha mindig is része lett volna a magyarnak. Holott nem volt az – legalábbis nem eredetileg.
Ami igazán meglepő: a szó nem valami ősrégi népi örökség, hanem egy jövevény, ami egy konkrét, vasból öntött konyhai tárgy neve lett – és titokban szoros rokonságban áll egy ma is élő magyar igével, amit naponta használunk. Ha rájössz arra az igére, már félig megvan a válasz.
Ha a spór–spórol kapcsolat most kattant a helyére, érdemes tudni, hogy a magyar tájszólások tele vannak ilyen rejtett szócsaládokkal – szavakkal, amik mást jelentenek, mint ahogy hangzanak, vagy mást, mint gondolnád. Ha kíváncsi vagy, melyiket ismered még, a napi tájszólás- és helyesírás-feladatok között hétről hétre akadsz ilyenre, a Keresztlabda kvízei között pedig szintén bőven találsz hasonlóan alattomos kérdéseket.

Mit jelent a spór?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes válasz: kályha – pontosabban takaréktűzhely.
A „spór” a 19. századi paraszti konyhák főzőkályháját jelölte: azt a vasból öntött, több lapos égővel ellátott tűzhelyet, amin egyszerre főztek és fűtöttek. Nem akármilyen kályha volt tehát – hanem az a bizonyos nehéz, fekete szerkezet, ami körül a téli reggel forgott, és amire a lábost rá kellett tolni a melegebb vagy hidegebb lapra attól függően, mennyire forrón kellett főni az ételnek.
Ahol a legtöbben mellélőnek
A „garasoskodó” opció sokakat csapdába ejt – és nem véletlenül. Az agyunk azonnal a spórol igére asszociál, ami valóban nagyon hasonlóan hangzik. A logika teljesen érthető: spór → spórol → takarékoskodó, fukarkodó. Ez a tájszólásoknál visszatérő jelenség: a hangalak félrevezet, mert a szó mögött nem az a jelentés bújik meg, amire ráismerünk.
Az összefüggés, ami megmarad
A „spór” a német Sparherd – szó szerint „takarék-tűzhely” – szóból rövidült le a népi használatban. A rövidülés a Dunántúlon volt a legerősebb, ahol a 18–19. századi német telepesek révén rengeteg ilyen szó gyökeresedett meg a helyi magyar nyelvjárásokban. És itt jön a csavar: a spórol ige szintén ugyanebből a gyökérből ered, csak egy másik úton jutott el hozzánk. A kettő tehát igazi szópár – az egyik egy vasból öntött főzőlapos tárgy, a másik meg azt jelenti, hogy vigyázunk a pénzünkre. A kapcsolat ott van, ha megkeresed: mindkettő a takarékosságról szól, csak más formában.