Tájszólás feladat: Nagymama enélkül nem ment a piacra, tudod, mi volt nála mindig?
Van néhány tájszólás a magyarban, ami úgy tűnik el lassan, hogy szinte észre sem vesszük – és ez a tájszólás feladat épp egy ilyenről szól. A szó ma már furcsán hangzik, pedig valaha annyira hétköznapi volt, mint ma a „szatyor” vagy a „táska”. A kérdés egyszerű: tudod-e, miről volt szó?
A nagymamák nemzedéke még biztosan nem kellett hogy gondolkozzon rajta. Ők még a piacon vették, otthon maguk csinálták, és magától értetődő volt a neve is. A fiatalabb generációnak viszont ez az a szó, amit ha hall, valahonnan ismerősnek tűnik – de pontosan beazonosítani már nehezebb. Lássuk, te melyik táborba tartozol!
Ha a cekker megvolt, és most kicsit nosztalgiás hangulatban vagy, jó hír: van még bőven elfeledett szó és régi fogalom, ami megér egy gondolatot. A napi feladataink között rendszeresen kerülnek elő hasonlóan alattomos tájnyelvi és helyesírási kérdések – ha pedig inkább kvíz formában tesztelnéd a tudásod, a Keresztlabda kvízei között is találsz olyat, ami a magyar nyelvvel és a régi szókinccsel foglalkozik.
Mi az a cekker?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes tájszólás feladat válasz: horgolt bevásárlószatyor.
A cekker az a jellegzetes, hálószerűen horgolt vagy kötött táska, amit a piacra, a zöldségeshez, a tejboltba vittek – bármit be lehetett gyömöszölni, és nyúlt, mint a gumi. Nem véletlenül volt annyira népszerű: a háló maga is tájékoztatott arról, mennyi fér még bele, és a piacon könnyű volt mutatni, mit vettél már. Praktikus, tartós, újrahasználható – és ezt évtizedekkel az „ökobagek” divatja előtt tette.
Ahol a legtöbben elcsúsznak: a „csekk” opció sokakat megtéveszt, mert a cekker szó hangzásra közel van hozzá. Pedig nincs köze egymáshoz: a cekker a német Zecker vagy Zeug szócsaládból jön, nem a banki szakkifejezésből. Ez az a tipikus pillanat, amikor az ember azt hiszi, ismeri a szót – de valójában csak hallotta már valahol.
Az aha-élmény: a cekker nem tájszólás abban az értelemben, hogy csak egy-egy vidéken mondták volna – inkább generációs szó. A Dunántúlon és a nagyvárosok piacain volt a legelterjedtebb, de az idősebb korosztály szerte az országban értette és használta. Az igazi cekkereket horgolókörökben adták-vették, a mintákat szájról szájra terjesztették, és egy jó erős cekker akár évtizedekig is kitartott. A bevásárlószatyor nemhogy nem váltotta le – fizikailag sem tudta, mert a hálós szerkezet olyan volt, amilyet nejlonból nem lehet legyártani.
