Irodalom feladat: Karácsonyi vers, de emlékszel melyik nagy költő írta?
A betlehemes versek egy különös csapdát rejtenek: ha a szavak elég régiesek és elég népiesek, az ember hajlamos azt hinni, hogy valami ősrégi kollektív alkotással van dolga – nem egy konkrét szerző munkájával. A „barika” meg a „rídogálsz” például pont ilyen. Azonnal jászolt, szalmát, falusi ünnepet érez az ember, és az agyban automatikusan bekapcsol a „ez biztosan népdal” és nem irodalom kapcsoló.
Pedig nem az. A mai feladatban egy nagyon is beazonosítható XX. századi magyar költő sorait olvasod – csak éppen a stílusa annyira belesimuló, annyira hiteles a népi hagyományba, hogy az iskolai irodalomórák után is simán elcsúszik a neve. Berzsenyi, Babits vagy Pilinszky? Gondold végig, mielőtt kattintasz.
Nagyon sokféle irodalom kvízünk van, amivel karbantarthatod az agytekervényeidet, csak nézz körül nálunk és további érdekes napi játékokat találhatsz.
Melyik vers?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes irodalom feladat válasz: Babits Mihály – Karácsonyi ének
Lépésről lépésre: mire figyelj a versben?
A strófában két dolog azonnal meghatározó: a kicsinyítő képzők (barika, rídogálsz) és a misztériumjáték-szerű párbeszéd-hangnem, ahol az égi király találkozik a szegénységgel. Ez a kettős – magasztos téma, de nagyon földközelre húzott, gyermeki nyelv – Babits tudatos döntése volt. Ő pontosan értette, hogyan lehet a népi betlehemes hagyomány eszközeivel vallásos lírát írni anélkül, hogy az megszűnne magas irodalom lenni.
Ahol a legtöbben elcsúsznak
Pilinszky János neve szokott felbukkanni a tévesnek gondolt válaszok között – és ez érthető. Pilinszky is mélyen vallásos költő, a szenvedés és a transzcendencia az ő életművének gerince is. De az ő stílusa a lehető legtávolabb áll ettől: rideg, száraz, modern, szinte klinikai pontossággal tömörített. A „barikás” népiesség nála elképzelhetetlen. Ha Pilinszky írta volna ugyanezt a jelenetet, valószínűleg egyetlen tárgy és egy hiány lett volna belőle.
Berzsenyi esetén még egyszerűbb a kizárás: ő a klasszicista-antik hagyományból dolgozott, nem a betlehemes népi kultúrából.
Az „aha-élmény” – amit máshol nem nagyon olvasol
Babits a Karácsonyi éneket nem magának írta, hanem alkalmi versként, a kor irodalmi lapjainak karácsonyi számaira. Ez a műfaj – az alkalmi karácsonyi vers – ma szinte eltűnt az irodalmi köztudatból, pedig a két világháború közötti Magyarországon szinte kötelező volt a nagyobb folyóiratoktól. A Nyugat, az Élet, a Napkelet mind közölt ilyeneket, és a legjobb írók adták a nevüket hozzá.
Babits esetében ez azért különösen izgalmas, mert a Karácsonyi ének tökéletesen mimetizálja a betlehemes játékok nyelvét – annyira jól, hogy sokan népdal-variánsnak gondolják. Ez nem véletlenszerű tehetség, hanem módszeres kutatás eredménye: Babits alaposan tanulmányozta a régi magyar liturgikus játékokat, és tudatosan vette át a szókincsüket. Egyszerűbben: ez nem naivitás, hanem nagyon okos irodalmi tudatosság álnaivitásba öltöztetve.
