Napi irodalom feladat: „Ne hidd, hogy a világ ma boldog…” kitalálod, ki írta?
A magyar irodalom egyik legszebb, legmélyebb sorpárja köszön ránk a mai feladványban: egy olyan vers, amely a felszíni nevetés és a mélyben rejlő szomorúság ellentétét fogalmazza meg néhány tömör sorban. A kép, amit a költő elénk fest, generációkon át tanítja meg nekünk, hogy a látszat gyakran csal – aki kacag, nem biztos, hogy boldog, és aki hallgat, az hordozhatja a legnagyobb terhet.
A mai irodalom feladat nem csak a memóriádat, hanem az irodalmi érzékedet is teszteli. Három nagy név közül kell kiválasztanod a helyes szerzőt – mindhárman a 20. század elejének meghatározó, érzelmileg gazdag alkotói, így a feladat first ránézésre egyszerűnek tűnhet, valójában azonban alaposan megdolgoztatja az emlékezetedet. Ha szereted a klasszikus magyar költészetet, ezt a kvízt nem hagyhatod ki!
Nagyon sokféle irodalom kvízünk van, amivel karbantarthatod az agytekervényeidet, csak nézz körül nálunk és további érdekes napi játékokat találhatsz.
Ki a szerző?
Share your Results:
GYIK
Ki írta a “Ne hidd, hogy a világ ma boldog…” kezdetű verset?
A helyes válasz Kosztolányi Dezső, aki ezzel a sorral indítja az egyik legismertebb, melankolikus hangvételű költeményét.
Mi a vers pontos címe?
A vers a kezdő sora alapján kapta a nevét: “Ne hidd, hogy…” – ahogy a klasszikus magyar líra számos alkotása esetében megszokott.
Miért nehéz eltalálni a szerzőt ennél az irodalom feladatnál?
Mert Babits Mihály és Szabó Lőrinc stílusa is hasonlóan elmélyült és filozofikus, így könnyű összekeverni a háromőjüket.
Miről szól ez a Kosztolányi-vers?
A költemény arról beszél, hogy a látszat csal: a hangos nevetés mögött gyakran csendes fájdalom rejtőzik, amit a világ nem lát.
Mikor érdemes ezt a feladványt megoldani?
Bármikor, amikor egy gyors agytornára van szükséged – a feladat pár perc alatt elvégezhető, mégis elgondolkodtató.
Hol találok hasonló irodalmi kvízeket?
A keresztlabda.hu Irodalom rovatában naponta frissülő, klasszikus versekre és írókra épülő feladatokat találsz.
