Hans Flick: Hogyan csinált az összeroppant bajorokból világverő csapatot?

Vajon lehet e- Jerome Boatenget jövőbelátó géniusznak nevezni, amikor kiállíttatta magát mindössze 9 (!) perc után a Frankfurt elleni bajnokin, vagy csak szimplán ezt hozta a sors?

Mert ami ez után következett, az egyrészt egy megalázó 5-1-es vereség, illetve Niko Kovac azonnali menetsztése a Bayern München kispadjáról. A bajorok ezt követően nem kerestek sokáig utódot (vagy kerestek, csak nem találtak mást), Hans Flick került a csapat élére, Niko Kovac asszisztense.

Ekkor a csapat a negyedik helyen állt a Bundesligában, és egyáltalán nem tűnt úgy, mintha Kovac ura lenne a helyzetnek. A tavalyi BL menetelés sem sikerült annyira jól, a későbbi győztes Liverpool egészen simán győzni tudott a bajorok otthonában.

Sokszor láttunk már ilyen húzást, amikor a másodedző kerül a kispadra -lásd: Arsenal, és Freddie Ljungberg, azonban ezek általában csak átmeneti időszakra vonatkoznak, gyakorlatilag addig, amíg nem talál a klub egy érettebb, jobb edzőt. Természetesen ez Flick esetében is így indult, és egy olyan klubnál mint a Bayern, egy kicsi botlás is végzetesnek számított volna.

De botlás nem volt, sőt! Flick mindössze kétszer jegyezhetett fel vereséget, utoljára még decemberben kapott ki 2-1-re a Mönchengladbach (igen, tudom, a vírus miatt leállt a futball egy időre, de akkor is lehengerlő veretlenségi sorozat).

De mi Flick sikerének a kulcsa?

De tényleg, mit csinált másképp a főnökét váltó másodedző?

A felállásban annyira nagyon nem változtatott, a Kovac által preferált 4-2-3-1 sokszor visszaköszönt, de inkább a 4-3-3-at helyezte előtérbe a német tréner.

Sokan a bajorok támadó gépezetében látják Flick legnagyobb sikerét, azonban először a védekezést reformálta meg. Kimmich középpályássá szervezése bevált, a fiatal német élete szezonját játszotta, miközben a horvát edző által annyira nem játszatott Thomas Müller visszatért a kezdőbe, és az egyik legtöbb pályán töltött perccel rendelkezik Flick érkezése óta.

A labdakihozalok sikeres fejlesztésével a labdatartás aránya is megnőtt, Alphonso Davies egyre jobb formájának köszönhetően pedig a kapott gólok száma is jelentősen csökkent.

A két szélső védő feljebb helyeszkedéséjéből adódóan a szélsők beljebb húzódhattak, ezzel elérve, hogy több játékos helyezkedhessen elöl.

Robert Lewandowski megállíthatatlansága, Serge Gnabry gyorsasága, és Thomas Müller tapasztalata tette lehetővé, hogy a Bayern támadásai szó szerint ijeszővé váljanak. A sok nyers taktikai elemzés után ez a mondat megváltás.

A pályán bevezetett reformok mellett az öltözőben is megkedveltette magát, a játékosokkal jó kapcsolatot ápol, és mindenkihez közel áll. Mert hát lehetsz nagy koponya taktikai téren, de ha nem ismered a játékosaidat, nem látsz a fejükbe. És ha nem látsz a fejükbe, nem fogod tudni, hogy egyes szituációkban miért hoztak ilyen-olyan döntéseket.

Na és persze nem beszélve a csapat moráljáról, ami mindent eldönt. Flick-nek sikerült a nagy egókgból egy egymásért harcoló, összetartó csapatot létrehoznia, ami azért is hihetetlen, mert egyrészt semmi tapasztalata nem volt -leszámítva a Hoffenheimet-, másrészt pedig semennyi ideje nem volt.

Niko Kovacot szezon közben rúgták ki, úgy, hogy közben dübörgött minden kupasorozat. Ekkora nyomás alatt hogyan tudott egy tapasztalatlan edző ekkora sikert elérni egy Bayern München élén?

Mindenki egyért, vagy egy mindenkiért?

Ami sokszor felmerült bennem a Bayern-t nézve, hogy vajon mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás? Értem ezt úgy, hogy a Bayern játékosok kiváló formája és a csapat kvalitása miatt sikeres a csapat, vagy Hans Flick tényleg egy varázsló, aki megújította a totális futballt?

A mindenki számára emlékezetes Tottenham elleni 2-7-nél még Kovac volt a kapitány, és már akkor is jó formában volt ez a München. Persze vegyük figyelembe a Tottenham akkori mérlegét, és az akkor elért eredményeiket, de tény, hogy a bajorok akkor is egyfajta brutális futballt próbáltak játszani.

Szerintem az igazság a kettő között van. Hans Flick kellett hozzá, hogy ezek a kiváló játékosok megtartság a formájukat és hitüket, és persze Flick sem lenne ennyire sikeres egy Neuer vagy egy Gnabry nélkül.

Kovac idejében csak Lewandowski volt a nyerőember, a játékos, aki a gólokat hozta, Flick azonban megteremtett egy olyan stílust, ahol még az is gólveszélyes, akiről nem is gondolnánk.

A legnagyobb bajnok ligája

A bajorok elsöprő fölénye a többi nagyobb csapat között a Bajnokok Ligájában teljesedett ki, különösképp a Barcelona elleni 8-2 alkalmával. Ezen a Bayern-en látni lehetett, hogy megnyerik a sorozatot, aki mást mondott, azt lehurrogták, legyen szó bármilyen érdekeltségi körben mozgó futball fogyasztóról.

Nem is kérdés, hogy jó helyre került a serleg, viszont nagy kérdőjel van amellett a feltevés mellett, hogy vajon megmarad e a bombaforma?

Sok ideje nem lesz pihenni a bajoroknak, tekinettel arra, hogy még egy-egy Európai -és Német Szuperkupa is lejátszásra vár, aztán rohamléptekkel jön a Bundesliga.

Ami viszont biztos, hogy se a Dortmundak vagy a Lipcsének a német bajnokságban, sem az európai riválisoknak nem lesz könnyebb dolguk jövőre a bajorokkal szemben, mert nem valószínű, hogy ez csak egy egyszezonos csoda volt.

Összetörni Messi álmát

Természetesen nem mehetünk el Bajnokok Ligája negyeddöntője mellett sem, ami 2 fontos tanulságot hozott: 1, a Barcelona hivatalosan is az összemlás szélére került – természetesen nem pénzügyileg, inkább morális értelemben -, melynek utórezgései még mindig tartanak. 2, a Bayern egyszerűen megállíthatatlan.

Mivel ez a két dolog egyszerre volt jelen a mérkőzésen, nehéz megállapítani, melyik vezetett a meglepő végeredményhez. Vagy talán mindkettő ugyanabban a mértékben számított? A Bayern szépen játszott, de közben a Barca egy olyan vállalhatatlan játékot mutatott, hogy nem csoda, hogy Messi azonnal le is akar lépni.

Meg lettek „Flickelve”

Nem ez volt az első, amikor a Bayern elsöprő győzelet könyvelhetett el, és ami a legérdekesebb, hogy nem feltétlenül kiscsapatokon gyalogoltak így át.

Igen, még a Kovac éra feledhetetlen perceit élveztük, de még mindig beszédes eredmény az előbb említett Spurs elleni 2-7. A londoni összecsapás kísértetiesen hasonlított a Barca ellenire, a vesztes csapat kvázi feladta a mérkőzést, a Bayern azonban újra és újra gólokat akart lőni.

Az ősi rivális Dortmundot is kivégezték, igaz, az „csak” 4-0 lett, de a két csapat meccsei között nemigen találunk ekkora különbségű eredményt.

A Barcelona előtt még a Chelsea is megkóstolhatta a müncheniek pofonját, a Stamford Bridge-i 0-3-nál már szinte el is dőlt a találkozó.

Szép tanulságot hordoz magában Flick esete, a sosem hallott másodedzőt sokan leírták, és nem is gondoltak rá hosszútávú megoldásként. Aztán egy olyan váratlant húzott, amivel a top edzők között bátran foglalhat helyet. Hogy hogyan tud még erősebbé válni a Bayern, nem tudom, de nem lennék egyik Bundesliga csapat helyében sem!