A gödör azért van, hogy megtanuljunk kimászni belőle!
Simán állíthatom, hogy a fenti címben a tanulás a lényeg! Na meg a gödör, mert hogy most már tutira abban van a csapat! A tavaszi 8 mérkőzésből 2 győzelem, és 6 vereség! Ráadásul 8 rúgott gól mellé kaptam 15-öt! Fogalmazzunk úgy, hogy nem a legideálisabb a helyzet! Na de nézzük sorjában!
Kezdjük a kieső helyen álló Kaposvár elleni idegenbeli meccsel! Asszisztensem ajánlatára támadó felfogásban kezdtünk, ami meg is hozta a gyümölcsét! A 28. percben már vezetett is az ellenfél! Rengeteg labdát veszítettünk és sorban jöttek a hazaiak helyzetei! Tanulság, lehet nem kell hallgatnom az asszisztensre! 😉 Hiába stabilizáltam a csapatot, maradt az 1-0 oda! Ugrott is a morál a csapatnál rendesen!
A következő fordulóban Zalaegerszegre utaztunk és az előjelek nem ígértek könnyed sikert! Nem is lett az! sőt… Sima 2-0 oda, ami azért már kezdett cikissé válni! A legnagyobb gond az volt, hogy fogalmam sincs mi okozza ezt a hirtelen hanyatlást! Főleg, hogy elkezdtem visszatérni az alapokhoz, és nem találtam nagy problémákat, de mégis, valahogy nem ment!A Zete konkrétan lefocizta a Honvédot és a meccs után a vezetőség közölte is, hogy vizsgálódnak! Egyszeriben milyen szálkás lett ez a kispad! Na de ahogy a címben is van, tanulni, tanulni, tanulni! Ahogy ugye a legelején jeleztem, valójában kézilabda edző vagyok, így a focihoz annyira konyítok, mint Kiszel Tünde az atomfizikához! Viszont jobban belemélyedni a játék részleteibe nem bűn, hátha találok olyat, ami elkerülte a figyelmem! A fő gond, hogy gyakorlatilag január vége óta folyamatosan a szerda – szombat/vasárnap menetben van a csapat, van 2 komoly és 3 apróbb sérült és hát a rotációra sem nagyon van esély, hiszen azért még nem olyan mély a keret! Így értünk el a Paks elleni MK mérkőzéshez!
Az elő meccs (mert ugye ez már oda-vissza menetes) Pakson a szintén kieső ellen zajlott! Egy teljesen az alapokig visszabontott hadrend, itt-ott kiigazgatva, hátha… Annyiban jó volt a döntés, hogy stabilan védekezett a csapat, a labdatartás jó volt, de megint jött az a vacak gól! 1-0 oda a vége, és alig lőttem kapura! Nem jó valami… De mi? Vegyük elő a kézilabda edzői szakmát. Ott mit csinálnék??? Nézzük meg mi működik és mi nem. Ami nem, az eddig miért igen és most miért nem? Ilyen helyzetekre lennének jók a felkészülési meccsek, de ennyire feszes menetben erre lehetőség nincs!
Következett a Diósgyőr budapesti vendégjátéka! A tét nem kevés! A vendégeknél új edző (az Újpestről kirúgott Vignjevic) és az én állásom! Amilyen fura az élet, még mindig a 3. helyen álltam, így próbáltam ebbe kapaszkodni, amikor a csapattal beszéltem a meccs előtt! Félig sikerült is. A 18. percben Gazdag gyönyörű lövése landolt a bal felsőben, de nem is ez volt a legnagyobb öröm, hanem az, hogy az első félidőben 7 lövésünk volt és mind kaput talált! Danilovicon múlt csak, hogy nem lett nagyobb a különbség! A második félidőben jött egy brutális nagy Banó-Szabó kapufa, majd nemsokkal később egy diósgyőri gól! 1-1! Ebben az időszakban a vendégek kő keményen letámadtak! Volt, hogy ketten(!) rohanták le a kapust, nehogy passzolni tudjon! De jött Hidi a megmentő és beállította a 2-1-es győzelmet! Ismét 5 pont az előny a 4. helyhez képest! Következik a Paks elleni visszavágó, de arról már majd legközelebb! 😉
