José Murinho felemelkedése: A tolmácstól a Speciel One-ig 1. rész

„Ugyan a Tottenham edzője nem volt olyan sikeres az elmúlt időszakban, mint azelőtt, de az idáig vezető útját megéri megismerni.” – állítja Andy Mitten a FourFourTwo újságírója.

A Barcelona és az Athletic Bilbao közötti meccsek előtt a két csapat között mindig nagy a feszültség. Köszönhető ez Andoni Goikoetxeanak „A bilbaoi hentesnek”, aki egy évtizeddel ezelőtt ‘lemészárolta’ Diego Maradonát, ami után mindig gyűlölettel telek meg a San Mames lelátói ha a Barcelona volt a vendég. Az 1996/97-es idényben az új Barca edző, Bobby Robson Bilbaóba vitte a legényeit.

A hazai edző Luis Fernandez volt, a korábbi francia válogatott, aki történetesen az első francia edző lett, aki a PSG-vel európai trófeát nyert. A következő évben viszont már az Athletic Bilbao kispadján ült. Fernandez egy félelmetes ember hírében állt. Epés megjegyzéseiről és agresszivitásáról volt híres a pályán és azon kívül is. Az összecsapást a baszkok nyerték 2-1 arányban a katalánok ellen. Robson figyelmen kívül hagyta Fernandez provokációit, de az addig ismeretlen asszisztense viszont nem tudta elengedi azokat a füle mellett.

Az asszisztens jó párszor összeszólalkozott az ellenfél kispadjával. És a kispad mögötti hazai szurkolók is csak elképedve nézték, ahogy a fiatalember visszavág a hazai edzőnek a saját pályáján. Az akkor 33 éves José Mourinho nem hátrált meg, a feldühödött Fernandez meg elkezdte a játékoskijáró felé lökdösni őt, hatalmas megvetéssel az arcán. Mintha csak azt kérdezné, hogy ki vagy te, hogy szembe mersz szállni velem?

Ez semmit sem homályosított el a portugál karrierjének a kezdetéből. Mert mielőtt megnyerte volna a BL-t a Portoval, mielőtt Ő lett volna a Chelsea Speiel One-ja, mielőtt Ő lett volna az első edző, aki egy olasz klubot bajnoki, kupa és BL sikerre vezet ugyanabban az évben, messze mielőtt a focivilág közepe lett volna a Real Madriddal, és mielőtt még bajnok lett volna a Chelseavel, és uralkodott volna az Old Trafford felett csak egy egyszerű tolmács volt. A Barcelona stábjának egy tagja volt, aki szembeszállt az ellenfél edzőjével, és akit ebben a balhéban a legnagyobb szövetségese Pep Guardiola mentett meg a verekedéstől.

Bobby és José: Egy páratlan páros

Mourinho 1996 nyarán érkezett Katalóniába Bobby Robsonnal egyetemben. Robson ekkor már 4 éve foglalkoztatta a portugált asszisztenseként, a Sportingnál és a Portonál is. A szkeptikusok várták már a párost a klubnál. A hatalmas népszerűségnek örvendő edzőt, Johann Cruyffot, aki négyszer lett spanyol bajnok a csapattal, és megnyerte a Barcelona első BL címét is 1992-ben, a klub elnöke Josep Nunoz kirúgta. Bobby Robson szerencséjére nem beszélt katalánul, mert nem köszönte volna meg a fogadtatást.

Mourinho viszont értett mindent. Tökélyre fejlesztette a spanyol tudását, de azzal sem volt elégedett, így katalánul is megtanult, az angol, francia, olasz és portugál mellé. Nunez elnök „A Tolmácsnak” hívta a Camp Nouban eltöltött ideje alatt. Ez a gúnynév Mourinhon ragadt, még ha félrevezető és megalázó is volt.

A Barca akarta Robsont, aki remekül teljesített a Portonál, de nem ragaszkodtak az ismeretlen segédedzőhöz. A katalánok felajánlották Jose Ramon Alexanco szolgálatait a britnek. Alexanco 250 meccset húzott le gránátvörös-kékben, és 1993-ban vonult vissza. Végül Robson alkalmazta őt, de megtartotta a fiatal portugál segédjét is. „Mourinho volt a tolmács, amikor megérkezett Barcelonába, de ő volt a segédedző is.” – mesélte egy vezetőségi tag, aki együtt dolgozott vele 1996-ban. „A két szerepkör összeegyezhetetlen volt. Ez 2-3 sajtótájékoztató után kiderült. Ahelyett, hogy lefordította volna Mr Robson szavait, kiegészítette azokat a saját gondolataival. Ez visszafelé is működött. Megvédte a főnökét, összeveszett az újságírókkal ha kellet. Kénytelenek voltunk visszatartani őt a tolmácsolástól.”

Az újságírók viszont egy kicsit másként emlékeztek a történtekre. „Mourinho fordított az első sajtótájékoztatóján az előszezon során Hollandiában, de itt azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy nem fordít, hanem a saját véleményét mondja el.” – mesélte Santi Gimenez az AS újságírója. „Sok újságíró beszélt angolul ott, és észrevették, hogy szűri Robson mondandóját, amit a saját véleményével egészít ki.” Miután a klub nem engedte a sajtó elé többet, így csak az öltözőben fordított a továbbiakban.

Robson és Mourinho először 1992-ben találkoztak a Sportingnál. Bobby Robson így emlékezett az első időkre: „José egy nagyszerű fiatalember volt. Azért bíztak a gondjaira, mert nagyon jól beszélt angolul és a focista múltja miatt is megfelelt a feladatra. Abban az időben tanár volt, az apja pedig a Vitoria Setubal csapatánál volt kapus, illetve ő volt a csapat igazgatója is. José igazán kiváló munkát végzett mind a 3 klubnál, ahol együtt dolgoztunk. Mindig a rendelkezésemre állt, bármi is volt a feladat.”

A Sportingnál együtt töltött idejük nem zárult túl boldogan. Annak ellenére, hogy a csapat vezette a bajnokságot, az elnök a Casino Salzburg elleni vereség után (1993 UEFA-kupa) a pálya zöld gyepén rúgta ki Robsont az egész csapat előtt. Robsont még sehonnan nem rúgták ki előtte, és a szerződését sem fizették ki teljesen. A háttérben pedig egy bizonyos Carlos Queiroz, az elnök személyes jó barátja várta hogy megkaphassa a kispadot. José Mourinho pedig újfent láthatta a saját szemével, hogy mennyire korrupt és érdek orientált igazából a futball. Újfent? 10 éves volt, amikor az apját kirúgták. Karácsonykor. Az ünnepi vacsora közepén.

A portói dossziék

Robsonnak 1994 januárjában ajánlották fel a Porto edzői posztját. Mourinho tanácsára el is vállalta az állást. Mourinho meg elfogadta a segédedzői pozíciót. De mi kell ahhoz, hogy egy tolmács lenyűgözze Bobby Robsont?

A Sportingnál mindig Mourinho lett kiküldve, hogy kémkedjen az ellenfél edzésein. Amikor visszatért mindig volt nála egy dosszié első osztályú információkkal az ellenfél csapatáról. Ez lenyűgözte Robsont, aki 2005-ben így emlékezett vissza ezekre: ” Itt volt ez a fiatalember, épp hogy elmúlt 30 éves, soha sem játszott, vagy dolgozott edzőként első osztályú csapatot, de első osztályú jelentéseket írt, amik jobbak voltak bárminél, amit addig olvastam.”

Mourinhonak ez egyáltalán nem volt újdonság. Az apjánál kezdte ezeket a jelentéseket írni még 15 éves korában. Az apja úgy tartotta, hogy soha sem fog pénzt keresni a focival, erre a kis José mindig azt felelte, hogy edző még mindig lehet. Ennek ellenére persze megpróbálkozott a játékkal is. Egészen a másodosztályig jutott, aztán 23 évesen belátta, hogy ez neki nem megy és beiratkozott egy edzői kurzusra.

Az első edzői munkáját is az apjától kapta. A Vitori Setubal ificsapatánál dolgozott először. Aztán a másodosztályú Estrela da Amadora csapatához került erőnléti edzőnek, így nem volt teljesen zöldfülű amikor elkezdett Robson mellett dolgozni. A Portonál is voltak nehezebb időszakai a párosnak. De a pályán többnyire minden rendben ment. 1994-ben elérték a BL negyeddöntőt is. Itt Cruyff Barcelonájával kerültek össze, egyetlen meccs volt csak az is Camp Nouban és a Porto vereségével végződött. Robson viszont újfent felkerült a Barca radarjára a két portugál bajnoki címmel és egy kupával.

A katalánok 1996 áprilisában tettek először ajánlatot Robsonnak, aki ismét a segédedzője tanácsát kérte. Mourinho pedig igent mondott.

– Folytatása következik –