Simeone nyerte a futballstílusok csatáját

Talán utoljára a Guardiola – Mourinho féle Barcelona – Inter ütközetnél volt előre ennyire egyértelmű, hogy melyik csapat milyen játékot képvisel, mint most a Simeone – Klopp párharcban.

Nem örültem már magának a sorsolásnak sem, bár a Liverpool-é az elsőbbség az Atletico a másik klub, amelyet kifejezetten kedvelek, főleg „Cholo” érkezése óta. A párharc előtt nagyon éles volt a kontraszt, a szárnyaló rekordokat döntögető címvédő és a legjobb 4 felé bukdácsoló új csapatot építő Atletico.

Az első mérkőzés megfordította az esélyeket és Klopp döntése, hogy majd az Anfield-en nem tette könnyűvé csapata helyzetét. A két mérkőzés között a spanyol gárda sem szárnyalt, de a Mersey parti csapat idei legnagyobb (első) hullámvölgyébe került. Kiesett Henderson (a Kapitány a visszavágóra visszatért), Fabinho rossz formája és pláne Alisson kiesése nem sok jót ígért.

Az előjelek

A modern futball talán két leg impulzívabb edzője, a világ egyik legerősebb szurkolótábora, a világ jelenlegi legjobb focija a világ legjobb antifocijával került szembe. Kérdés volt a mérkőzés előtt ki tudják e ezt hozni magukból, lesz-e ezen a meccsen csúcsforma?

Klopp csapata az odavágón egyszer talált kaput, kérdés volt ezen sikerül e változtatni, és ha igen állja-e a sarat az Oblak vezette védelem. 1-0 ás hátrányból nem jutott tovább olyan csapat, amely gólt kapott a visszavágón, az Atletico Madridnak idén összesen három olyan veresége volt, ami kiesést ért volna Angliában.

És két sorozat, amióta Klopp edzi a Liverpoolt a csapat nem vesztett egyenes kieséses nemzetközi párharcot, és amióta Simeone a vezetőedző csak olyan párharcban maradtak alul, ahol az ellenfélnél egy bizonyos Cristiano Ronaldo játszott. Az egyiknek meg kellett szakadnia.

A kezdőben kapott helyett Henderson, míg a túloldalon Costa kezdőtagsága Morata helyett volt meglepő.

A mérkőzésről

Nem akarnék nagy szakmai elemzésekbe bocsátkozni, de amennyire az első meccs Simeone szájíze szerint alakult, annyira a visszavágó a német edző kontrollja alatt volt, egy majdnem tökéletes meccsen.

Uralta a Liverpool a meccset, az Atleti foggal körömmel védte a 0-0-t gyakorlatilag az első perctől kezdve. Mané és Salah folyamatosan helyet tudott teremteni Ox-Chamberlain- nek és Wijnaldum-nak, utóbbi révén már a félidőre meglett a meccsnull.

A második félidőben sokszor csak a szerencse segített a spanyoloknak, no meg természetesen Oblak, a Liverpool az egész mérkőzésen 35!- ször lőtt kapura, 12 el is találta a kaput, de nem született meg a második gól, jöhetett a hosszabbítás.

Ahol az a Firmino (nagy meccsek embere) juttatta előnyhöz csapatát, aki „ember emlékezet” óta nem volt eredményes az Anfield-en. Ezután viszont az addig tökéletes Klopp gépezetbe hiba csúszott, Adrián elpasszolt egy labdát, majd egy következő – talán védhető – lövéssel végképp nyerő emberré vált Llorente. Két gól kellett volna a Pool-nak ez a csoda most elmaradt.

Utózöngék

Felesleges a spanyol kapus nyakába varrni a vereséget, kétségtelenül elmarad képességekben Oblak, vagy épp Alisson szintjétől, de sokat köszönhet idén neki a Liverpool, és ha a támadók pontosabban céloznak talán hosszabbítás sincs.

Régi visszatérő téma, az „idegenben lőtt gól” egy idejét múlt rossz szabály én eltörölném.

Klopp gárdája, ha a Korona vírus engedi, 30 év után bajnok lesz, fájni fog egy két napig ez a kiesés, de a PL cím begyógyítja a sebet. Simeone feladata kettős ennek az eredménynek a farvizén erőre kaphatnak a bajnokságban, és harcolnak tovább a negyedik helyért, valamint ezt a teljesítményt látva nem lesz az Atletico Madrid a kívánság listán sehol se a 8 között, amennyiben lesznek mérkőzések.

Én pedig megtartom a disszonanciát továbbra is szurkolok a most éppen a világ legszebb focijával előrukkoló Vörösöknek és vigyázó szemem a védekezés magasiskoláját nyújtó Matracosokon.