Uncategorized

Tippklub – Romário Barcelonai időszaka: foci, repülés és dugás…

Adam

Romário először a PSV Eindhovennél játszott Európában, öt évet töltött a csapatnál és ebből háromszor gólkirály lett. Majd 1993 nyarán a Barcelona bejelentkezett érte, a katalán csapatba tökéletesen illett, és amúgy is már rég kinőtte Hollandiát.

Az egyik híres csapattársa mondta róla: „Romáriot két dolog érdekli: a foci és a dugás.” Tonna számra hozatta a strand homokot és egész éjszakás házibulikat tartott.

Viszont a holland védők bolondítására és az eindhoveni csinos nőkre 5 év után ráunt, így valami új kellett.

A debütálás

A Real Sociedad ellen mutatkozott be, közel 100 000 szurkoló előtt a Nou Campban, félelmetes élmény lehetett. Romário ennek ellenére nyugodt maradt, sőt, hűvösebbnek tűnt, mint egy decemberi éjszaka. Az aggodalmak, hogy tehetségét esetleg nem tudja megmutatni a La Ligában az első 90 perc után elszálltak, miután az egyik legszebb mesterhármast rúgta.

Az első gól a specialitása volt: bevágott két védő közé és alsó sarokba lőtt. A másodiknál igazi klasszis volt az érintés, a mozgás, a pöckölés, a hihetetlen egyérintő után a fiatal Pep Guardiolával.

A harmadik. Oh, a harmadik. Ezúttal Michael Laudrup ívelte be a védelem mögé a labdát. Romárióról teljesen megfeledkezett a védelem. Ahelyett, hogy cipelte volna a labdát, kapásból átemelte a kapus fölött.

Az El Clasico és a Karnivál

Ahogy a szezon haladt, Romário beilleszkedett a csapatba és a katalán éjszakai életbe is.

Ahelyett, hogy egy rendes családi otthonba költözött volna feleségével, ő inkább egy penthouse apartmant bérelt a város központban, kőhajításra az éjszakai buliktól. Nap közben aludt, éjjel meg kihasználta a sötétséget, olyan volt mint Bruce Wayne viagrával.

Az életstílusa feszültségeket szült otthon és a csapatnál is. A pályán kívül Romário kontrollálhatatlan volt, felesége legnagyobb bánatára. A Barcában pedig Johan Cruyff érzett hasonló frusztráltságot.

Az edzés fárasztó volt, keveset beszélt a csapattársaival, és nem nagyon érdekelte a foci taktikai része. Minél előbb mehetett haza, annál előbb szundíthatott, aztán előbb zuhanyozhatott, majd mehetett táncolni, bulizni. Amíg szállította a gólokat, ez nem érdekelte a vezetőséget.

Klasszikus példa az 1994-as El Clascico előtti este, nem kell részletezni mennyire fontos ez a meccs a Spanyol fociban. A történelemmel és gyűlölettel átítatott mérkőzés. A spanyol média úgy építette fel a mérkőzést, hogy ez a találkozó Cruyff ‘Dream Team’-je és az ősi rivális között.

Míg csapattársai felkészültek az óriási csatára, Romárionak meg volt a saját harca, amivel meg kellett küzdenie. Rióban karnevál szezon volt és szeretett volna elutazni, újra tölteni az aksiait, valószínűleg a tengerparti homokban, bikinik között.

Letárgyalta edzőjével a szabadságot, amennyiben két gólt lő az El Clasicon. A brazil zseni mesterhármast szerzett, az első góljánál egy laza test csellel elküldte a védőt szotyizni.

A szezont végül 30 góllal (33 mérkőzésen) fejezet be, a katalán csapat bajnok lett a Deportivot megelőzve. Ez a szezon előrevitette, milyen domináns lehet a Barcelona hazai pályán, de pár hónappal később az egész szétesett.

Egységben az erő, külön elveszünk

Egy olyan korban, amikor még a külföldi focit nehéz volt követni, az angol szurkolók vethettek egy pillantást arra, hogy a La Ligában milyen csodálatos focit játszanak. Először az 1994/95-ös Bajnokok Ligája szezonban nézhették meg Romáriot. A Premier League bajnok, Manchester United elutazott Barcelonába megmérkőzni a katalán csapattal, később azt kívánták bárcsak nyaralni mentek volna.

Gyötrelmes volt. Igaz már a csillagok se ígértek jót. Alex Ferguson kezét megkötötte az UEFA külföldi játékosokra vonatkozó abszurd szabálya. Ez azt jelentette, hogy a United walesi, skót játékosainak többsége, illetve Cantona, Schmeichel és Kanchelskis se játszhatott Európában.

Így Fergusonnak csak lehetetlen választásai maradtak, és a legtöbbnél rosszul választott. A fiatal Gary Walsh került a kapuba, finoman fogalmazva sem volt egy óriás tehetség.

A jelek már a meccs előtt se voltak jók. Edzésen, az elutazás előtti estén Gary gólt kapott az énekes Mick Hucknalltól, aki csak megállt sok szerencsét kívánni a csapatnak és végül beszállt kapura rúgni párat.

A fiatal kapust a hátvédek se segítették. Míg máshol komoly problémái voltak a Unitednek, a hátvédeknél játszhatott Bruce és Pallister is, a Premier League legjobb védő párosa.

Igaz Romário a meccs alatt többször bohócot csinált belölük. Anglia legjobb védő párosát darabokra szedte, akiknek végül csak a mutogatás és hitetlenkedés marad.

Ez volt Romário utolsó nagy pillanata Barca mezben. Ő és Cruyff nem sokat beszélgettek már, és a bajnokságot is laposan kezdte. Hetekkel később a címlapokra került, amikor az újságok félreérthetetlen helyzetben rajtakapták az egyik hotelben egy titokzatos nővel. Feleségével a kapcsolata megromlott, és a boldogtalan pár nem érezte jól magát tovább Barcelonában. Ideje volt hazamenni.

Ez volt a kezdete Baixinho nomád karrierjének, 11 átigazolás a következő 15 szezon alatt és végül 1000 góllal fejezte be pályafutását. Később a FIFA ezt lecsökkentette 929-ra, miután rájöttek, hogy Romárió duplán számolt bizonyos gólokat.

Nagyon megkérdőjelezhető statisztikák, mérgező kapcsolatok a csapattársakkal és a házasságon kívüli kizsákmányolások. Visszavonulása utáni karrier választása nem volt meglepő. Politikus lett. Fantasztikus befejezés, és mocskosabb mint Borkai.