Budafoki MTE – Kisvárda: 74 év után győzelemmel rajtolt a kiscsapat
Még a viharos idő sem ronthatta el annak a közel 2000 budafoki szurkolónak a kedvét, akik 1946 után végre NB1-es mérkőzésen szurkolhattak csapatuknak.
A meccs előtti feszültség és izgalom már egy órával a meccs előtt is érzékelhető volt, miközben a jegypénztárak előtt kígyózó sorban álltak az emberek.
A sajtó munkatársai is szép számmal voltak jelen, a Keresztlabda.hu mellett megjelent többek között a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet, és más-más médiumok képviselője.
A Promontor Utcai Stadionba Mészöly Kálmán mellett még Marco Rossi is kilátogatott, és az ultrák között megjelent Budafok polgármestere is.
A dél-budai csapat nem szeppent meg a mérkőzés ünnepélyes fogadtatásától, és az emiatt rájuk helyeződő lelki súlytól, viszonylag bártan kezdték a az összecsapást, mindössze 2 percet kellett várni az első komolyabb budafoki akcióra.
A siker és futballéhes hazai ultrák (akik meglepően nagy számmal voltak jelen), az első perctől kezdve végig énekelték a találkozót, a dobokkal és zászlókkal felszerelt brigád rendesen felkészült az NB1-re.
A tizenharmadik percig kellett várni az első gólra, egy szemfüles labdaszerzés után a csapatkapitány, Kovács Dávid szerzett vezetést a hazaiaknak, ezzel a történelmi találattal a Budafok első gólját szerezte idén. 1-0
A vezetést azonban mindössze 5 percig élvezhette a budai csapat, Fernando Viana talált a kapuba egy kontratámadásból. A három védővel versenytfutó játékos egy technikás mozdulattal csavarta el a hosszúba, ezzel 1-1
A mérkőzés lendülete az egyenlítő gól után kicsit alábbhagyott, a budafok visszább állt, de a csapat harciassága megmaradt.
A félidő második felében felütötte a fejét egy-két (több tíz) nagyobb villám, de Pintér Csaba végigjátszatta a csapatokkal a maradék vízáztatta perceket.
A második félidőben sem maradt abba az esőzés, ami a pálya rendkívüli méretű csúszósságát eredményezte.
A mérkőzés 59. percében a gólszerzőt, Kovács Dávidot a Puskás-díjas, Zsóri Dániel váltotta. A közönség eközben félig a gólszerzőt, félig a tavaly szépségdíjas találatot szerző fiatal játékost ünnepelte. Ezek után lelassult a tempó, a Kisvárda pedig uralni tudta a mérkőzést.
Egy kontrából kiharcolt szöglet után viszont a hazaiak szerezték meg a vezetést, Vaszicsku fejese megpattant a csúszós füvön, ezzel esélyt sem adva a kapusnak. 2-1
A második játékrészt egy hátrébb helyezkedő 4-5-1-ben játszó Budafok a gól után még hátrébb helyezkedett, igyekezett kontrákból megtörni a várdai védelmet. A 82. percben egy eladott labda után Zsóri került (volna) ajtó-ablak ziccerbe, viszont a fiatal csatár inkább megpróbálta átemelni a kapus fölött, ez azonban jócskán felé szállt. A budai közönség ezt a manővert egy hatalmas tiltakozó morajjal értékelte.
A pálya ekkorra már annyira brutálisan megtelt vízzel, hogy a labda elvesztette pattogó tulajdonságát, a játékosok pedig estek-keltek a füvön. A 90 perc letelte után 3 percet adott rá Pintér Csaba, miközben a Kisvárda a felívelésekkel próbálta előrébb juttatni a labdát. Az időjárás azonban a Budafoknak kedvezett, a várdaiak képtelenek voltak normális támadást indítani ebben az időben.
A mérkőzés lefújása után a hazai játékosok természetesen megköszönték szurkolóiknak a rengeteg bíztatást, és belecsúsztak az akkor már tó méretű tócsába.
Azért az látszott, hogy bele kell melegednie a Budafoknak az első osztályba, a félelem még érezhető volt a levegőben. A következő fordulóban az Újpesttel játszik a csapat, és nem lesz könnyebb dolguk. Szép kezdés, de ha tényleg a bennmaradás a cél, egy jó hangulatú mérkőzésnél azért többre van szükség. Csizmadia Csabának bőven lesz még feladata, a szurkolókon azonban nem múlik semmi.