Tájszólás feladat: Spór? Vidéken rávágják, városon sokan elakadnak!
Ez a tájszólás feladat elsőre gyerekjátéknak látszik, aztán mégis sokan rossz választ jelölnek be. A tájszólás szavairól ugyanis azt szoktuk gondolni, hogy ősi népi örökség, amit a falusi nagymamák szinte az anyatejjel szívtak magukba. A valóság ennél érdekesebb. A tájszólások szókincsében szép számmal akad jövevény is: olyan szó, amely egy adott korban érkezett, a helyi kiejtés pedig addig csiszolta, amíg senki nem hallotta rajta az idegen eredetet.
A mostani szó is közéjük tartozik. Sok vidéki háznál napi használatban volt, a városban felnőtt olvasónak viszont gyakran csak egy furcsa hangsor. A trükk az, hogy a hangalakja egészen mást juttat az eszedbe, mint amit a szó valójában jelent. Aki a fülére hagyatkozik, az szinte biztosan belesétál. Nincs is szükség szótárra, elég egy kis józan ész és némi gyanakvás. Tippelj hát, és csak utána görgess a megoldáshoz. Ha jól csinálod, a végén nemcsak a helyes választ tudod majd, hanem azt is, honnan jött a szó, és miért nem véletlenül hívják így.
Mit jelent a spór?
Share your Results:
Tájszólás feladat Megoldása és magyarázata
Tájszólás feladat megoldása: mit jelent a spór?
A helyes válasz a kályha. Pontosabban takaréktűzhely, de a három lehetőség közül a kályha áll hozzá a legközelebb. A spór a sparhelt rövidebb, népies alakja. Tehát ez a tájszólás egy tárgyat jelöl, nem egy tulajdonságot. A sparhelt zárt tűzterű, főzőlapos és sütős berendezés volt, fával vagy szénnel tüzelték, és ugyanaz melegítette a konyhát, ami az ebédet is főzte. Egyetlen tárgy, három feladat: főzött, sütött és fűtött. A 19. század második felében kezdett elterjedni nálunk, a 20. század első harmadára pedig szinte teljesen kiszorította a kemencét és a nyílt tűzhelyeket.
Hol csúszik el a legtöbb ember?
A garasoskodó a nyilvánvaló csapda. A spór hallatán szinte reflexből a spórol ige ugrik be, onnan pedig már csak egy lépés a takarékos, garasoskodó ember. Ilyenkor a fülünk dönt, a jelentés meg csak utólag kerül képbe. A gomba a csendesebb kelepce: aki az iskolából emlékszik a spórára, könnyen gondolhat valami gombás dologra. Mindkét tipp logikusnak tűnik, és éppen ez a tájszólás egyik klasszikus csapdája: a hangalak megnyugtatóan ismerős, a jelentés viszont egészen máshol lakik.
És a csavar: a spór tényleg rokona a spórolásnak
A sparhelt a német Sparherd szóból ered, az pedig a sparen (takarékoskodni) és a Herd (tűzhely) összetétele, vagyis szó szerint takaréktűzhely. A spórol ige ugyanebből a német sparen igéből jött. Aki tehát a garasoskodóra szavazott, rossz szót jelölt meg, a gondolatmenete viszont nem járt messze: a zárt tűztér takarékosabban bánt a tűzifával, mint a nyílt láng, és a konyha sem telt meg füsttel, így a név tényleg a spórolásra utalt. Ugyanezt a tűzhelytípust egyébként sok néven emlegették: sparhelt, csikótűzhely, masina, spór. Legközelebb, ha egy tájszólás túl ismerősen cseng, gyanakodj: lehet, hogy pont a hasonlóság a csel.
