Napi helyesírás feladat: Bonyolícsd vagy bonyolítsd? Melyik a helyes?
Van egy egész igetípus a magyarban, amelyet szinte kivétel nélkül rosszul írunk le – és nemcsak az általános iskolások. Ez a helyesírás feladat arra a pillanatra kérdez rá, amikor az agyunk automatikusan azt írja, amit a szánk ejt ki: bonyolicsd. Első ránézésre teljesen rendben van, igaz?
A csapda mélyén egy régi magyar nyelvészeti döntés húzódik meg: az írásmódunk nem a kiejtést követi, hanem a szó belső szerkezetét. Ez az úgynevezett értelem tükröző elv – és éppen ez az, ami a bonyolítsd-t megmenti attól, hogy bonyolicsd legyen. A hangok összeolvadhatnak a szádban, az írásnak mégsem kell követnie őket.
Ha ez most kattant valami a helyére, érdemes ezt a reflexet más -ít végű igéken is kipróbálni – mert mindegyikre ugyanaz vonatkozik. A napi helyesírás feladataink között akad bőven hasonlóan alattomos eset, ahol szintén a kiejtés próbál félrevezetni. Ha inkább szélesebb körű agytornára vágysz, a kvízeink között is vár még néhány meglepetés.
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
helyesírás feladat megoldása és magyarázata
A helyes helyesírás alak: ne bonyolítsd! – hosszú í-vel és -tsd végződéssel. A többi változat mindegyike hibás, csak más-más okból.
Lépésről lépésre, hogyan épül fel:
Az alapige: bonyolít – hosszú í-vel, mert az -ít képzős igéknél az í mindig hosszú. Ehhez járul felszólító módban a -j jel, majd a tárgyas személyrag: -d. Összerakva írásban: bonyolít + j + d = bonyolítsd. Kiejtve viszont [bonyolíccsd]-t hallunk – mert a t és a j hangok teljes hasonulással egybeolvadnak. Ez a hangváltozás valódi, a kiejtésben tényleg megtörténik. Csakhogy az írásnak nem feladata lekövetni.
Hol csúszik el a legtöbb ember – és miért logikus a tévedés:
A bonyolicsd azért tűnik tökéletesnek, mert pontosan azt a hangot tükrözi, amit hallunk. A probléma az, hogy a magyar helyesírás értelem tükröző: a szótövet és a toldalékokat írásban meg kell őrizni az eredeti formájukban, még ha kiejtéskor összeolvadnak is. Aki bonyolicsd-t ír, az nem tudatlanságból hibázik – hanem azért, mert a fonetikus logika teljesen következetesen elvezet idáig. Ez egyszerre a tévedés magyarázata és a mentsége.
A bonyolitsd (rövid i-vel) pedig más okból hibás: az -ít képző í-je ragozáskor sem rövidül. Soha. Ezért helytelen a takaritsd, a gyógyitsd és az alapitsd is.
Az aha-élmény – egy szabály, ~200 ige:
Az -ít képzős igék felszólító tárgyas alakja mindig -ítsd. Kivétel nélkül. Ha most megérted, miért bonyolítsd és nem bonyolicsd, ugyanebből a döntésből automatikusan meglesz a takarítsd, gyógyítsd, alapítsd, szépítsd, lapítsd – és még vagy kétszáz más szó. A magyar helyesírás ezen a ponton feltűnően következetes: egy morfológiai szabály lefedi az összes -ít végű igét. Elég egyszer érteni, nem megjegyezni.
