Helyesírás feladat: „lesz” vagy „lessz”? A kiejtés most is csal
Van néhány szó a magyarban, amelyet annyira jól ismerünk, hogy épp ezért nem gondolunk bele, hogyan is írjuk. Ez a helyesírás feladat pontosan ilyen szóra kérdez rá: a „lenni” ige jövő idejű alakjára, amit naponta többször leírunk, mégis meglepően sokan vétenek el.
A csapda ott lapul, ahol a legkevésbé várnád: a saját füledben. Magyar anyanyelvűként hajlamosak vagyunk érzelmi nyomatékosításkor megnyújtani a szóvégi mássalhangzókat – és ha valaki azt mondja, hogy „jó lesssz ez!”, az agyad simán azt üzeni: akkor kettő kell belőle. Kattints, és nézd meg, te a szabályt vagy a kiejtést követed-e!
A napi helyesírás feladataink között rendszeresen akadnak hasonlóan alattomos esetek, ahol a kiejtés és a szabály megint eltér egymástól. Ha inkább a szélesebb képet szereted, a többi napi feladatunk között matek, földrajz és logika is vár.
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes helyesírás alak: lesz – egy sz-szel
A „lenni” ige jövő idejű egyes szám harmadik személyű alakját egy sz-szel írjuk: lesz. A „lessz” ebben az összefüggésben helytelen.
Miért? Így működik a magyarban az elemző elv.
A magyar helyesírás egyik alapszabálya, hogy a szavakat alkotóelemeik szerint írjuk, nem a kiejtés szerint. A „lesz” esetében: a tő le-, a jövő idő jele -sz → le + sz = lesz. Ugyanez a logika adja a „tesz” (te + sz), a „vesz” (ve + sz) és a „hisz” (hi + sz) alakokat is – mindegyik egy sz-szel, és a minta kivétel nélkül következetes.
Hol csúszik el a legtöbb ember?
A gond az, hogy a hosszú, nyomatékos kiejtés teljesen természetes a magyarban, és az írott nyelv nem mindig tükrözi a hangzást – épp ez az elemző elv lényege. Ha azt mondod, hogy „jó lessz ez!“, az agy automatikusan a hosszabb változatot “hallja”, és az ujjak is azt írják. A kiejtésbeli nyomaték és az írásbeli szabály itt elválik egymástól.
Az „aha”: a „lessz” nem teljesen kitalált szó
Érdekes, hogy a „lessz” alak nem légből kapott. A „les” ige (leselkedik, figyel) felszólító módú, egyes szám második személyű alakja: „lessz!” – vagyis: „figyelj oda!”. Ez a régies, ma már ritkán használt forma valóban létezik a nyelvben, ami csak tovább fokozza a zavart. Ha valaki a feladatban azért tippelt a „lessz”-re, mert valamiféle jogos formának érezte – az ösztöne nem volt teljesen alaptalan, csak más kontextusra vonatkozott.
