Napi irodalom feladat: „Ne hidd, hogy a világ ma boldog…” – de tudod, kinek a tolla írta?
A magyar líra egyik legérzékenyebb hangú alkotója már pályája legelején olyan sorokat vetett papírra, amelyek az emberi lélek rejtett fájdalmát állítják szembe a külvilág látszatörömével. Ez a korai vers nem a hangos, piacra való nevetésről szól – hanem arról, ami a csend mögött húzódik meg. Az irodalom feladat ezúttal nem a memoriter-tudást, hanem a stílusérzéket teszi próbára.
Három kiemelkedő 20. századi magyar költő neve közül kell kiválasztanod, hogy melyikük írta ezeket a finom pszichológiai mélységű sorokat 1905-ben. A borongós hangvétel miatt sokan tévesztenek – de aki valóban ismeri a Nyugat első nemzedékének egyéni hangját, annak ez az irodalom kvízkérdés egyáltalán nem lesz rejtély.
Nagyon sokféle irodalom kvízünk van, amivel karbantarthatod az agytekervényeidet, csak nézz körül nálunk és további érdekes napi játékokat találhatsz.
Ki a szerző?
Share your Results:
GYIK
1. Ki írta a „Ne hidd, hogy a világ ma boldog…” kezdetű verset? A helyes válasz Kosztolányi Dezső. A vers 1905-ben keletkezett, és a költő korai, úgynevezett zsengéi közé sorolják.
2. Miért nehéz ez az irodalom feladat? Mert a vers borongós, lélektani hangvétele miatt sokan Babits Mihályra vagy Szabó Lőrincre tippelnek – holott a finom impresszionista képek és az érzelmi mélység egyértelműen Kosztolányi egyedi stílusát idézik.
3. Miről szól a vers? A mű szembeállítja a nyilvánosság felszínes örömét a valódi, belső fájdalommal. A „borongók” – akik a sötétben keresnek menedéket – a mélyen érző, érzékeny lelkeket jelképezik.
4. Mikor írta Kosztolányi ezt a verset? 1905-ben, tehát még egészen fiatalon, pályakezdőként alkotta meg – ami még inkább jelzi, mennyire korán megszólalt az érett, összetett lírai hang benne.
5. Hol találok hasonló napi irodalom feladatokat? A keresztlabda.hu Irodalom rovatában minden nap új verses és prózai kvízkérdések várnak, amelyekkel a legnagyobb magyar írók és költők világát járhatod körbe.
6. Mit árul el egy ilyen vers felismerése az olvasóról? Azt, hogy nem csupán fejből tudja a kötelező olvasmányokat, hanem érzékeli az egyes szerzők egyéni stílusjegyeit – ez a valódi irodalmi műveltség próbája.
