Napi tájszólás feladat: ibrik. Elsőre eltalálod, mit jelent?
A mai tájszólás feladatban egyetlen szót kapsz, ez pedig az ibrik. Három jelentés közül kell kiválasztanod a jót. Az egyik szerint rokoni elnevezés, így hívják a legkisebb unokaöcsöt. A másik szerint bútor, egy kisebb, két ajtós komód. A harmadik szerint kisméretű, hosszú nyakú, csőrös edény.
A tájszólás nem mindig egyetlen falu sajátja. Sok szó valaha az egész nyelvterületen ismert volt, aztán kikopott a köznyelvből, és csak egyes vidékeken maradt meg. Az ilyen szavak összegyűjtése évtizedes munka volt: az Új magyar tájszótár öt kötete 1979 és 2010 között jelent meg. Egy szócikkben a jelentés mellett az is ott áll, hol jegyezték fel a szót, és milyen alakban.
Mielőtt lejjebb görgetsz, tippelj. A megoldásnál kiderül, honnan jött hozzánk ez az öt betű, és miért tűnhet logikusnak a két rossz válasz is.
Mit jelent az ibrik?
Share your Results:
Tájszólás feladat megoldása és magyarázata
A helyes válasz: kisméretű, hosszú nyakú és csőrös edény.
Az ibrik fémből, többnyire rézből készült kancsó, karcsú testtel, hosszú nyakkal és ívelt kiöntőcsőrrel. Vizet tartottak benne, mosakodáskor ebből öntötték a kézre, de kávét is szolgáltak fel belőle. A magyar értelmező szótárak tájszóként jelölik, vagyis ma inkább a tájszólás része, mint a köznyelvé.
Ebben a tájszólás feladatban a két rossz válasz sem légből kapott. Az unokaöcs azért csábít, mert a szó végén álló ik ismerős: a kisebbik vagy a legkisebbik szavakban éppen ez a végződés emeli ki az egyiket a többi közül. Aki ezt hallja ki az ibrikből, könnyen a család legfiatalabb tagjára gondol. Az ibrik végén viszont nem toldalék áll, ez a hangsor a szótő része, a török alakban is pontosan így szerepel.
A komód más okból hihető. A régi bútorneveink közül sok szintén idegen hangzású jövevényszó: a sublót a fiókot jelentő német Schublade szóra megy vissza, a kredenc az olasz credenza szóra. Egy furcsán csengő, régies szó mögött ezért egyáltalán nem rossz tipp egy bútor.
A szó messziről érkezett. Az arab ibríq alakot a perzsa ábríz összetételre vezetik vissza, amelynek első tagja, az áb, vizet jelent, a második az öntésre utal. Az ibrik tehát eredetileg vízöntő, ami pontosan leírja, mire használták. Az arabból a törökbe került, a török révén pedig a magyarba és a balkáni nyelvekbe.
Kávéról beszélve érdemes vigyázni a szóval. A törökben az ibrik ma is vizes kancsó, például a vallási előírás szerinti mosakodáshoz használják, a kis, nyeles kávéfőző edény neve viszont cezve. A görögben a briki, ami az ibrikből lett, éppen ezt a kávéfőzőt jelenti, és az angol nyelvű kávés világ is gyakran ibriknek hívja a cezvét. Ugyanaz a szó így nyelvenként más edényt jelöl, attól függően, merre vándorolt. A magyar tájszólás a kancsó jelentést tartotta meg, nálunk az ibrik nem kávéfőző.
Ne maradj le a kvízeinkről!
