Földrajz feladat: iparváros a térképen, amit sokan rosszul jelölnek
Van néhány magyar város, amit a fejünkben szinte összemos a földrajz: mindegyik északi fekvésű, mindegyiknek ipari múltja van, és a térképen is hasonló távolságra esnek a határtól. Az efféle vaktérképes földrajz feladatok pont attól izgalmasak, hogy nem elég ismerni egy nevet, tudni kell hozzá a helyét is. Ez a mai feladat pontosan ezt a zavart használja ki. Egy vaktérképen egy piros pont jelöl egy várost, a válaszlehetőségek között pedig két olyan hely is szerepel, amit a legtöbben egészen könnyen felcserélnek, pedig két külön megyében fekszenek, és a valóságban jó pár kilométer választja el őket egymástól.
Mielőtt megnéznéd a lehetőségeket, gondolj bele, mennyire pontosan ismered ennek a térségnek a formáját. Nem a nagy, jól ismert körvonalakról van szó, hanem egy apró, szabálytalan alakú megyéről, ahol a városok helye sokkal nehezebben rögzül fejben, mint mondjuk a Dunántúlon. Ha megvan a tipped, ellenőrizd le a feladat alatt, ahol a megoldást részletes magyarázattal együtt megtalálod.
Nézd meg alaposan a vaktérképet! Melyik jelentős magyar várost jelöltük pirossal?
Share your Results:
földrajz feladat megoldása és magyarázata
A helyes válasz: Salgótarján
A pirossal jelölt pont Nógrád megye székhelyét mutatja, ahol az iparváros egykor a régió szíve volt. A város a szlovák határtól néhány kilométerre fekszik, egy hosszúkás völgyben, a megye közepétől kissé keletre. Ha a megyehatár nyújtott, szabálytalan formáját magad elé képzeled, és látod, hogy a pont szinte a határvonalhoz simul, egyértelműen Salgótarjánra gondolhatsz. Ez a fajta térbeli gondolkodás az, amit ez a földrajz feladat igazán megkövetel: nem elég tudni a városnevet, azt is látni kell, hogyan helyezkedik el a tájban.
Hol csúszik el a legtöbben
A klasszikus tévesztés Ózd. Nem véletlenül: mindkét város északi fekvésű, mindkét helyen komoly ipari múlt áll a háttérben, és vaktérképen szinte ugyanolyan messze látszanak a határtól. A különbség az, hogy Ózd már a szomszédos megyében fekszik, jóval keletebbre, és a két név hangzásbeli rokonsága is tovább erősíti az összekeverést. Aki a két megye pontos méretét és határvonalát nem ismeri fejből, azt ezen a földrajz feladaton könnyen megtéveszti ez a hasonlóság. Gyöngyös inkább téves irányba visz: az egy másik tájegységhez, délebbre kapcsolódik, más a jellege és más a környezete is.
Az aha élmény
Salgótarján a huszadik század közepén az ország egyik legfontosabb szénbányász központja volt. A nógrádi szénmedencék csúcsidőszakában a városhoz tartozó bányatelepek szinte összeértek, és tízezrek dolgoztak a mélyben. A meglepő rész az, hogy az utolsó helyi szénbányát nem a rendszerváltás után zárták be, hanem még korábban, 1989 telén, a szocializmus legutolsó évében. A bányász múltú Salgótarján tehát már a nagy átalakulás előtt elvesztette gazdasági alapját, és azóta keresi az új szerepét. Ma inkább közigazgatási és kereskedelmi központ, de az iparváros jelleg a mai napig rajta maradt a városon. Ez a fajta háttértudás az, amitől egy egyszerű földrajz feladat sokkal többet ad egy puszta névfelismerésnél.
