Helyesírás feladat: nézd meg, te hogyan írnád le ezt a szót
Van egy szócsoport, amivel szinte mindenki megküzd egyszer, és a mai napi helyesírás feladat pont ebből hoz egy remek példát. Nem valami ritkán használt, bonyolult szakszóról van szó, hanem egy olyan alakról, amivel nap mint nap találkozunk cikkekben, hirdetésekben és hivatalos szövegekben is. Első pillantásra egyszerűnek tűnik a szó, mégis annyi mindenki ír le belőle rossz változatot, hogy külön posztot érdemel. Ha te is szoktál egy pillanatra megállni egy hasonló szónál, mert nem vagy biztos benne, melyik alak a helyes, akkor most jó helyen jársz.
A mai feladatban egy olyan szóalakot választottunk, ami a köznyelvben rendkívül gyakori, mégis rengeteg cikkben, üzenetben és dolgozatban téves formában bukkan fel. A cikk végén nemcsak azt mutatjuk meg, melyik változat a helyes, hanem azt is, honnan ered a tévedés, és miért csúszik be ez a hiba szinte automatikusan a legtöbb embernek. Kattints tovább, és nézd meg, te melyik oldalon állsz!
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Helyesírás feladat megoldása és magyarázata
A megoldás
A helyes alak jelentőségű, a jelentősségű forma két s betűvel soha nem létezett a magyar helyesírásban.
A szó két részből épül fel: a jelentőség főnévből és a ű végződésből, ami valaminek a fokát, mértékét fejezi ki. Ugyanez a képző dolgozik olyan szavakban is, mint az értékű, a korú vagy a súlyú. Ha ezt a logikát tartjuk szem előtt, a jelentőségű alak magától adódik, hiszen a jelentőség szótőben eleve csak egy s szerepel.
Hol csúszik el a legtöbb ember
A hiba oka egyszerű: a jelentős melléknév annyira gyakori, hogy a fejünkben szinte összeolvad a jelentőség főnévvel. Amikor a kettőt egyszerre próbáljuk beleírni egy szóba, óhatatlanul becsúszik egy plusz s betű, és kijön a jelentősségű forma. Ez a fajta kontamináció rendkívül gyakori a magyar helyesírásban, két hasonló hangzású, rokon jelentésű szó egyszerűen összecsúszik írás közben.
Egy tény, amit érdemes megjegyezni
Érdekesség, hogy a magyar helyesírás egyik legproduktívabb képzője pont ez a mértéket kifejező ú, ű végződés. Nem csak a jelentőségű típusú szavaknál dolgozik, hanem olyan hétköznapi kifejezésekben is, mint a kétméteres helyett használt két méter magasságú, vagy a harmincéves helyett a harminc éves korú megfogalmazás. Ha ezt egyszer megjegyzed, garantáltan könnyebben eldöntöd, hova kerül egy s betű és hova nem.
