Tájszólás feladat: felismered ezt a régi magyar tájszót?
A magyar nyelvnek van egy különleges tulajdonsága: ugyanarra a dolgokra az ország különböző sarkain teljesen más szót használnak – és senki sem érzi furcsának, mert mindenki a sajátját tartja természetesnek. Ez a tájszólás feladat éppen erről szól: egy olyan szót kell felismerned, amit egyes vidékeken annyira általánosan használnak, hogy a standard „köznyelvi” változatot szinte idegennek érzik mellette.
A pityóka nem kitalált szó, nem is régies: ma is élő, hétköznapi kifejezés, csak éppen nem mindenhol. Ha mégis tanácstalan vagy, gondolj bele: mikor utoljára láttad ezt a gumós zöldséget a piacon, hogyan hívta az eladó?
Ha a pityóka megvolt, de a pityókás összezavart, hát, ez a tájnyelv lényege: mindig van egy újabb csavar. A tájszólás és szókincs feladataink között akad még bőven ilyen alattomos pár; ha pedig inkább szélesebb körben tesztelnéd a tudásod, a napi kvízeink között is megtalálod a kedvencedet.
Tudod mit jelent a Pityóka?
Share your Results:
Tájszólás feladat megoldása és magyarázata
A helyes tájszólás válasz: krumpli.
A pityóka a burgonya egyik legismertebb magyar tájnyelvi neve, amelyet főként Erdélyben és a keleti magyar nyelvterületeken használnak ma is – nemcsak idős emberek, hanem fiatalok is, teljesen természetesen. Nem archaizmus, nem „parasztos” szó: egy élő, szeretett tájszó, amelynek pontos megfelelője a köznyelvi krumpli (vagy a hivatalos burgonya).
Ahol sokan elcsúsznak: az ittas csali azért vonzó, mert a pityókás valóban azt jelenti, hogy „kissé részeg” – legalábbis a köznyelvben. Ez a két alak annyira hasonlít, hogy aki hallott már pityókásról, könnyen összekeveri a kettőt. De a pityóka önmagában nem az ittas embert jelöli, hanem a zöldséget.
Az aha-élmény: a burgonya szókincsünk egyik legtarkább fejezete. A növény a 16–17. században érkezett Európába, és mivel nem volt rá meglévő szó, minden régió a maga logikájával nevezte el. A magyarban csak néhány variáns maradt fenn élőn: krumpli (germanizmus, a Grundbirne – „földi körte” – torzulásaként), burgonya (irodalmi alak, valószínűleg szláv közvetítéssel), és pityóka (eredete vitatott, de Erdélyben évszázados múltra tekint vissza). Egyetlen gumós növény, legalább háromféle neve – és ez csak a magyarban.
