Tájszólás feladat: Te tudod, mi a stelázsi? A legtöbben rosszul tippelnek
Valaha mindenkinek volt otthon stelázsi, ma meg sokan meg sem tudják mondani, mi az. Ez a tájszólás feladat épp arra kíváncsi, hogy a régi, hétköznapi szókincsből mennyi ragadt meg benned: egy tárgyat kell felismerned négy lehetséges jelentés közül.
Azt gondolnád, hogy egy ilyen egyszerű kérdésnél nem lehet félrecsúszni, pedig az összes tévesválasz-opció elég meggyőzőnek tűnik első ránézésre. A „konyha” és a „pénz” ugyan nem tűnik logikusnak, de az „ásószerszám”? Ott már sokan meginganak. Ha te is haboznál, olvass tovább.
Ha a stelázsi most a helyére kattant, érdemes megnézni, mennyi hasonló, feledésbe merülő szót ismersz még – a napi feladataink között rendszeresen kerül elő olyan régi kifejezés, ami ma is él valahol, csak épp nem ott, ahol laksz. Ha inkább kvízformátumban próbálnád ki magad, a keresztlabda.hu kvízei között is akad jó néhány hasonlóan alattomos szókincses kérdés.
Mit jelent a stelázsi?
Share your Results:
Tájszólás feladat megoldása és magyarázata
A helyes tájszólás válasz: polcos állvány
A stelázsi egy többpolcos, általában nyitott állványt jelent – olyat, ami a kamrában, a pincében vagy a konyhában állt, és amire befőtteket, dobozokat, mindenféle eltett dolgot pakoltak. Nem egy elegáns bútor, hanem egy praktikus, sokszor fából vagy fémből készült tárolószerkezet.
Hol csúszik el a legtöbb ember?
Az „ásószerszám” opció azért tűnik vonzónak, mert a stelázsi hangzása idegenszerű, és sok régi szerszámnévnek van hasonlóan furcsa, jövevényszó-íze (lásd: kapa, gereblye, villa – de pl. a csoroszlya). Az agyunk ismeretlen szót hallva hajlamos azt a kategóriát aktiválni, amibe a legtöbb hasonlóan hangzó régi szó esik – és ott bizony sok a népi szerszámnév. Ez egy tipikus asszociációs csapda.
Az aha-tény: a stelázsi nem magyar szó, hanem egy egész utazást tett meg
A stelázsi a német Stellage szóból jön (ejtsd: stelajzs), ami azt jelenti: „állvány, amelyre valamit ráhelyeznek”. A németek a stellen igéből (= állítani, elhelyezni) képezték. A szó a 18–19. századi polgári háztartások révén honosodott meg a magyarban, és különösen a Dunántúlon és a városias környezetben volt elterjedt. Ma már a fiatalabb generációknak sokszor csak a nagyitól ismerős – ha egyáltalán.
Érdekesség: a stelázsi tájszólási jellegét nem az jelenti, hogy kizárólag egy régióban használják, hanem hogy mára annyira visszaszorult a köznyelvből, hogy regionálisan és generációsan rétegződött – az idősebb dunántúliak és erdélyiek még természetesen mondják, a fiatalabb budapestiek nagy része viszont soha nem hallotta.
