Tájszólás feladat: tudod, mit jelent ez a régi magyar szó?
Ez a tájszólás feladat egyetlen szóról szól, de az a szó simán kihagyja az embert a Suli-bácsi-éra szótárából. A pacuha a három lehetőség közt első ránézésre teljesen ártatlannak tűnik: az ember megpróbálja hangzásból levezetni, és nagyjából biztosan mellélő.
A magyar tájnyelvben rengeteg ilyen rejtett kincs van: szavak, amelyeket a nagyszülők még természetesen használtak, de mára szinte teljesen kikoptak a köznyelvi szótárból. A pacuha ezek egyike, és ha ma megtanulod, mi is ez, jó eséllyel te leszel az egyetlen a társaságban, aki tudja.
Ha a pacuha most beragadt a fejedbe, az a legjobb jel, az ilyen szavak pont attól maradnak meg, hogy van hozzájuk egy kis sztori. Ha szívesen nézel szembe még néhány hasonlóan meglepő magyar szóval vagy kifejezéssel, a napi feladataink között rendszeresen kerülnek elő nyelvi meglepetések, és ha inkább a szókincsnél tágabb témákban tesztelnéd magad, a kvízeink is bőven kínálnak anyagot.
Mi az a pacuha?
Share your Results:
Tájszólás feladat megoldása és magyarázata
A helyes tájszólás válasz: rendezetlen, ápolatlan.
A pacuha (ejtsd ahogy írják, nincsenek benne csapdák) egy régi, főleg dunántúli és palóc vidékeken használt tájszó. Jelentése: rendetlen, elhanyagolt, ápolatlan – elsősorban személyre mondták, de tárgyra, helyszínre is ráillesztették. „Ne légy már olyan pacuha!” – ez egy tipikus mondatban a nagymamák fegyvertárából.
Ahol a legtöbben elbuknak a tájszólás feladatban: a „szőtt konyharuha” opció. Nem véletlenül szerepel ott – a pacuha hangzása és ritmusa valahogy kézimunkára, textilre, esetleg régi háztartási eszközre emlékeztet. A szarufа, motóla, orsó – ezek a szavak valahol ott úsznak ugyanabban a stílusrétegben. Ez az asszociáció hamis, de teljesen érthető.
Az „aha-pont”: A tájszavak nem véletlenül tűnnek el. A pacuha azért kopott ki a köznyelvből, mert a 20. század második felében a városiasodással együtt az ilyen, erősen közösségi megítélésre utaló szavak lassan visszaszorultak – az emberek kevésbé akartak besorolódni a „ki rendetlen, ki nem” skálán. Ami a faluban természetes visszajelzés volt, az a városi anonim életben már tolakodónak hatott. A szó nem halt meg, csak… visszahúzódott. Nagyjából úgy, mint a pacuha ember, ha megmondják neki, milyen.
