Tájszólás feladat: Mi volt a „pekedli”? Ez a szó egyszer minden konyhában ott volt
Vannak szavak, amelyek nem tűnnek el egyik napról a másikra, csak lassan kikopnak a mondatokból, amíg egy nap már csak az idősebbek értik őket. Ez a tájszólás feladat pontosan egy ilyen szót hoz elő: a „pekedlit”. Ha volt vidéki nagyszülőd, talán hallottad tőle; ha nem, most kiderítheted, mire kellett ez az egyszerű, mégis nagyon praktikus holmi.
Ami érdekessé teszi: a pekedli nem teljesen veszett el, csak visszavonult. A Dunántúl egyes részein és a határon túli magyarok körében ma is élő szó, nem múlt idő tehát, hanem inkább egy párhuzamos szókincs, amit nem tanultunk, hanem örököltünk. Vagy épp nem örököltünk, és most pótoljuk.
Ha a pekedli most a helyére került, de kíváncsi vagy, mennyi hasonló kikopott szót ismersz még, a tájszólás és nyelvi feladataink között rendszeresen kerülnek elő ilyen, feledésbe merülő kifejezések. Ha pedig inkább a szókincs vizuális oldalát próbálnád ki, a kvízeink között is akad hozzád való, jó kis agytorna akármelyik.
Mit jelent a Pekedli?
Share your Results:
Tájszólás feladat megoldása és magyarázata
A helyes tájszólás válasz: ételtartó
A pekedli egy zárt edényt jelölt, amelybe ételt csomagoltak magukkal – a mezőn dolgozók vagy gyárba menők vitték benne az ebédjüket. Nem volt díszes, nem volt drága: egyszerű, praktikus tárgy, ami megőrizte a meleget és nem öntötte tele a táskát. Ma azt mondanánk rá: ételhordó.
Ahol a legtöbben megakadnak
A „pekedli” hangzása becsap. Valami kis összezárható, talán faipari dolgot sejtet – széket, dobozt, fiókot. Az -li végű régi jövevényszavak közt ugyanis bőven vannak bútorok és kézműves eszközök (steckli, bakli, zokli), az agyunk tehát mintát keres – és itt épp a rossz mintát találja meg. A szék vagy a szekrény azért csábító válasz, mert ismerős szerkezetű szónak tűnik.
Honnan jött ez a szó – és miért tűnt el?
A pekedli a bajor–osztrák Packerl szóból ered, ami kisebb csomagot, becsomagolt holmit jelent. A 19–20. században a Monarchia idején rengeteg ilyen jövevényszó szüremkedett be a magyar köznyelvbe – főleg a kézművesek, iparosok és parasztgazdaságok szókincsén keresztül. A pekedli addig élt a közbeszédben, amíg a tárgy maga mindennapi volt. Aztán jött a műanyag ebéddoboz, a termosz – és a szó csendben visszavonult a nagymamák szótárába. Nem halt meg, csak megöregedett.
