Tájszólás feladat: Ezt a régi dunántúli szót ma már csak a nagyi ismeri
Ez a tájszólás feladat arról szól, hogy az agyunk néha kicsit lusták vagyunk, hallunk egy ismerős hangzású szót, és rögtön bekötjük egy szomszédos fogalomhoz, aztán meg ott állunk a rossz tippel. A régi magyar falusi szókincs viszont nem mindig azt jelenti, amit elsőre gondolunk: ugyanaz a hangsor néha egészen meglepő tárgyat takart a konyhapolcon vagy az udvaron.
A mai feladatban egy dunántúli tájszóval találkozol, ami a 20. század közepéig teljesen hétköznapi volt, majd szép lassan eltűnt a közbeszédből, nem azért, mert a fogalom eltűnt volna, hanem mert az emberek városba költöztek, és magukkal vitték a szót, de nem vitte tovább senki. Három válaszlehetőség vár rád, és az egyik nagyon csábítónak fog tűnni. Vigyázz.
Ha ez a dunántúli szó megvolt, van itt még bőven hasonló csapda. A tájszólás épp azért jó feladat, mert a hangzás ennyire be tud csapni – és pontosan ugyanez a reflex kerül próbára a többi napi feladatunknál is, legyen szó helyesírásról, régi retró fogalmakról vagy egy-egy váratlan matek csapdáról. Ha inkább böngésznél, a kvízeink között is akadsz hasonlóan alattomos kérdésekre.
Mi az a Zsindő?
Share your Results:
Tájszólás feladat Megoldása és magyarázata
A helyes válasz: cserép (cserépedény)
A zsindő a régi magyar paraszti szóhasználatban cseréptárgyat, jellemzően cserépedényt – fazekakat, korsókat – jelentett. Elsősorban a Dunántúl egyes vidékein volt elterjedt, ahol még az 1950-es, 60-as években is természetesen mondták: „hozd be a zsindőt” – és a nagyi tudta, hogy a cserépfazékért kell menni. A Magyar Tájszótárban szépen dokumentált szó, ma már szinte kizárólag idősebb adatközlőktől hallható.
Ahol a legtöbben elvéreznek
A zsindő hangzása veszélyesen közel van a zsindelyhez – és ez nem csak érzés, hanem valószínűleg valódi etimológiai rokonság. A zsindely tetőfedő anyagot jelent, szláv jövevényszó, és a két alak valószínűleg ugyanabból a szótőből eredt, mielőtt a jelentésük élesen elvált. Aki a zsinórt tippelte, az a „zs” hang hangzásbeli zsákutcájába futott – ez a harmadik klasszikus csapda, amibe egy tájszólás feladatnál bele lehet futni.
Az aha-élmény
A zsindő esete szemléletesen mutatja, hogyan hal ki egy szó. Nem akkor vész el, amikor a dolog eltűnik – hanem akkor, amikor az a generáció, amelyik a szót és a tárgyat együtt tanulta meg, már nem adja tovább. Az urbanizáció során az első városba költöző generáció vitte a tárgyat (a cserépfazék ott állt az új otthonban is), de a szót már nem – mert körülöttük mindenki másképp hívta. Így lett a zsindőből cserép. Hasonlóan járt rengeteg régi szerszámnév, növénynév, ruhadarab-megnevezés – a Magyar Tájszótár ezért maga is egy kis időkapszula.
