Helyesírás feladat: Egybe vagy külön, ez az, amin mindenki megbotlik
Ez a helyesírás feladat pont olyan, amilyennel a legtöbben nem sokat vacakolnak, és épp ezért rontják el magabiztosan. Az „ezesetben” kontra „ez esetben” kérdése első pillantásra triviálisnak tűnik, de az egybeírás-különírás határán pontosan azok a szókapcsolatok szoktak megbújni, amelyeket annyiszor leírtunk már, hogy az agyunk nem is kérdez rá többé.
A magyar helyesírásban a névmás + főnév típusú szerkezetek különösen árulkodók. Nem mindig arról van szó, hogy az ember nem tudja a szabályt, sokszor egyszerűen az olvasott forma ragadt meg, és az írott változatot már nem ellenőrizzük. Nos, most itt az alkalom.
Ha az egybeírás–különírás határvonala most egy kicsit élesebb lett a fejedben, akkor pontosan a jó helyen jársz. Ezek az apró, magabiztosan elrontott alakok adják a magyar helyesírás igazi nehézségét – és épp ilyenekből van még bőven a napi helyesírás feladataink között. Ha inkább témaköröket böngésznél, a kvízeinket is megéri megnézni – van ott szép számmal olyan, ami ezt a reflexet teszi próbára.
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Helyesírás feladat Megoldása és magyarázata
A helyes alak: ez esetben – különírva.
Miért? Az „ez” mutató névmás, az „esetben” pedig önálló főnév ragos alakja. A magyar helyesírás alapszabálya szerint a névmás és a névszó különálló szó marad, kivéve, ha az összetétel olyan mértékben összeforrt, hogy önálló lexikai egységgé vált (pl. ugyanakkor, eközben – ezeknél az összetétel már állandósult). Az „ez esetben” nem ilyen: a névmás és a főnév viszonylag szabad szerkezetben kapcsolódik egymáshoz, így külön kell írni.
Ahol a legtöbben elcsúsznak: az analógia csapdája. Az eközben, ezután, ezelőtt mind egybeírandó – és ezek mind mutató névmással kezdődnek. Aki sokat látja ezeket, az agyában lassan kialakul egy reflexszerű minta: „mutató névmás + valami = egybe”. Az „ez esetben” viszont nem illeszkedik ebbe a sorba, mert az esetben nem határozószói jellegű utótag, hanem egy valódi főnév ragos formája. A különbség finom, de szabályos.
Az „aha”-tény: az eközben–ez esetben pár azért is tanulságos, mert jól mutatja, hogy a magyar helyesírásban nem elég az analógia – a szófaji szerkezetet kell nézni. Az eközben esetében a köz határozószóvá vált, az összetétel lexikalizálódott. Az ez esetben esetében az eset megőrizte főnévi státuszát, ragozható, és a mondat többi elemével önállóan viselkedik. Röviden: ha ki tudod cserélni az „eset” szót egy másik főnévvel (ez pillanatban, ez alkalommal) és természetes marad a szerkezet, akkor majdnem biztos, hogy különírás kell.
