Helyesírás feladat: Egybeírva vagy kötőjellel? Ezt a szót sokan biztosan rosszul írják
Vannak helyesírási hibák, amiket az ember évtizedekig elkövet anélkül, hogy bárki szólna. Ez a helyesírás feladat pontosan ilyen: egy hétköznapi szó, amit sokan kötőjellel írnak le, teljesen magabiztosan, teljesen tévesen.
A „setesuta” azért különösen alattomos, mert két, egymástól jól elkülöníthető részből áll, és az agyunk azonnal kötőjelet javasol. Csakhogy ez a szóérzéken alapuló ösztön ezúttal becsap. Az ok nem bonyolult, de nem is az, amire elsőre gondolnál.
A magyar ikerszók épp azért szórakoztatóak, mert nincs egyetlen arany szabály – mindig az adott szó viselkedése dönt. Ha kedvet kaptál a folytatáshoz, a napi helyesírási feladataink között akad még jó néhány hasonlóan alattomos alak; ha pedig inkább kérdés-felelet formában tesztelnéd magad, a kvízek között is válogathatsz.
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Helyesírás feladat Megoldása és magyarázata
A helyes alak: setesuta – egybeírva, kötőjel nélkül.
Miért egybe?
Az AkH. az ikerszókat akkor írja egybe, ha egyik (vagy mindkét) tagjuk önállóan nem – vagy csak elvétve – él a nyelvben. A „sete” önmagában ma már nem használatos szó; a „suta” igen, de a kettő együtt egyetlen, oszthatatlan fogalmat alkot. Ráadásul a szót csak a végén lehet toldalékolni: setesuták, setesután – nem pedig setén-sután. Ha egy ikerszó nem bontható szét toldalékoláskor, az egybeírás jele.
Ahol a legtöbben elcsúsznak
Az igazi csapda az, hogy a „suta” önálló szóként is él és virul (suta mozdulattal, sután mosolyog), és ez azt sugallja, hogy a páros két egyenrangú, önálló tagból áll – tehát kötőjel kellene. De az ikerszók esetében ez az arány megbonthatóság kérdése, nem az önállóság kérdése. Az irul-pirul azért kap kötőjelet, mert mindkét tagja toldalékolható külön-külön is (irulnak-pirulnak). A setesutánál ez nem működik – ezért marad el a kötőjel.
Az „aha-tény”, amit érdemes megjegyezni
A szó eredetileg valószínűleg a sete (‘félreálló, görbe’) és a suta (‘ügyetlen, balkezes’) elemekből forrott össze, és az összetétel valamikor a 17–18. század táján szilárdult meg mai alakjában. Ugyanez a logika írja egybe a csigabigát, a limlomot és a tereférét is – a kötőjel ott marad el, ahol a szó két fele már nem mer egyedül állni.
