Tájszólás feladat: Tesznye, te is tudod, kire mondták ezt a régi szót?
Ez a tájszólás feladat egy olyan szóval dolgozik, amelyet hallva szinte érzed, mit jelent – mégis fogadni mernék, hogy a legtöbben most először találkoznak vele. A „tesznye” a régi paraszti közösségek egyik legcsípősebb minősítése volt, és hangzása ma is valahogy pontosan találja el a lényeget.
A magyar tájszólásban rengeteg ilyen szó él – vagy inkább éldegél –, amelyeket nem az irodalmi köznyelv formált, hanem a napi élet szükséglete. Nem szótárakban születtek, hanem szomszédok között, fonók és mezők sarkain. Érdemes tudni, mit jelentenek, mert sokat elárulnak arról, mi számított régen valóban csúnyának egy közösségben.
Érdemes tudni, hogy a magyar tájnyelv teli van ilyen apró, csípős minősítésekkel – mindegyik mögött ott van egy egész világ, amelyből megszületett. Ha kedvet kaptál a továbbásáshoz, a napi feladataink között találsz még jó néhány hasonlóan elfeledett szót és csapdát, a kvízeink között pedig olyan összeállítások is akadnak, ahol egyszerre több ilyen régi kifejezést tesztelhetsz.
Milyen az ha valaki tesznye?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes tájszólás feladat válasz: mihaszna, lusta ember.
A „tesznye” szóval olyan embert jellemeztek, aki nem dolgozik, tétlenül tölti a napjait, és semmi hasznát nem veszik a közösség számára. Nem egyszerűen lusta – a szóban benne van egyfajta megvetés is, egy legyintés: na, ez aztán a tesznye.
Ahol a legtöbben elcsúsznak: sokan a „vicceskedő, tréfás ember” opcióra szavaznak, mert a szó hangzása valahogy könnyednek, játékosnak hat. Ez a csapda – a tájszavak hangulata sokszor megtévesztő. A „tesznye” valójában nem kedves ugratás, hanem egy határozott elmarasztalás volt.
Az aha-élmény: a szó főként a keleti és északkelet-magyarországi nyelvjárásokban élt, de a pontos elterjedése régiónként változott. Ami igazán érdekes: a paraszti közösségekben a lustaság sokkal súlyosabb megbélyegzés volt, mint ma – ezért volt szükség erre a külön szóra. Ahol mindenki fizikai munkából él, ott a munkakerülő ember nemcsak magát, hanem az egész közösséget veszélyeztette. A „tesznye” tehát nem csupán sértés volt, hanem szinte erkölcsi ítélet is.
