Tájszólás feladat: Zsindő, te kitalálnád, mire gondolt a nagyi?
A magyar tájszólás olyan, mint egy titkos nyelv, ugyanolyan betűk, hasonló hangzás, de teljesen más jelentés. A zsindő szó pont ilyen csapda: aki a hangzásra hagyatkozik, könnyen mellémegy, mert az agyunk szorgalmasan köt be egy ismerős szóhoz, és azzal be is zárja a kérdést. Holott a régi vidéki szókincsben a dolgok ritkán azt jelentik, amit először gondolnánk.
Ami különösen érdekes: a tájszólási szavak nemcsak régiesek, hanem sokszor helyenként teljesen mást is jelölnek. Ugyanaz a hangalak két szomszédos faluban más fogalmat takarhatott – a zsindő esetében azonban van egy elég egységes hagyomány, és a mai feladatban pont azt kell megtalálnod. Három lehetséges válasz vár rád – de csak egy igaz.
Ha ízlett ez a kis tájszólás csapda, nézz körül a többi kvízünk között is, van itt napi feladat bőven, matek, helyesírás, retró és még sok más. A YouTube-csatornánkon pedig mozgóképes formában is megtalálod a legjobb fejtörőket.
Mi az a Zsindő?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes tájszólás feladat válasz: cserép.
A zsindő a régi magyar paraszti szóhasználatban cseréptárgyat, jellemzően cserépedényt jelentett. A szó elsősorban a Dunántúl egyes vidékein volt használatban, ahol a ház körüli kerámiaedényeket – fazekakat, korsókat – zsindőnek hívták. Ma már szinte csak idősebb adatközlőktől hallani, de a Magyar Tájszótárban szépen dokumentálva szerepel.
Ahol a legtöbben elvéreznek: a zsindő hangzása rettenetesen közel van a zsindelyhez – és ez nem véletlen érzés. A zsindely tetőfedő anyagot jelent (a szó egyébként szláv jövevény a magyarban), és a két szó valószínűleg ugyanabból a gyökérből eredt, mielőtt a jelentésük elvált. Aki a zsinórt tippelte, az a „zs” kezdőhang zsákutcájába futott bele – ez a harmadik klasszikus csapda.
Az aha-élmény: a cserép szó maga is tájszavas múltú, és érdekes módon a magyarban egy idő után „visszaköznyelvesedetett” – ma mindenki érti. A zsindő viszont ezen a szűrőn nem ment át, és mára kihalt a köznyelvi használatból. Az ilyen szavak azért kiveszők, mert az urbanizáció során az első generáció, amelyik városba költözött, már nem vitte magával a tárgyat sem – és ahol nincs tárgy, nincs szó sem.
