Tájszólás feladat: Ismered ezt a régi szót? Nagymamád biztosan mondta
A feladatban szereplő szó ma már ritkaságnak számít a közbeszédben, de ha a keleti vármegyékben nőttél fel, vagy ha valaha hallottad otthon, valószínűleg azonnal beugrik. Ha nem: ez az a pillanat, amikor megtanulsz valamit a tájszólásból, amit mostantól nem felejtesz el.
A magyar burgonyának legalább egy tucat neve van, és ez nem véletlen. Amikor a 18. században megérkezett a növény a Kárpát-medencébe, nem volt közmegegyezés, hogyan nevezzük. Minden vidék a saját fülére szabta az idegen szót: lett belőle pityóka, krumpli, és lett kolompér is. Ami pedig egyszer bekerült a helyi szókincsbe, azt a köznyelvnél erősebb dolog tartotta életben: a nagyszülők, a piacok és a konyha.
Ha tetszett ez a tájszólas kaland, nézz körül, van itt még bőven: kvíz, napi feladat, és YouTube-on is találsz újabb fejtörőket, ha az agytekervényeidet komolyan szeretnéd tartani.
Mi az a kolompér?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes válasz a tájszólás feladatra: a kolompér = krumpli (burgonya).
A szó a német Grundbirne (szó szerint: „földi körte”) kifejezésből jött, amit a magyarul beszélők előbb Grundbirne → grunbirn → kolompér alakon idomítottak magukhoz – a hangzás közben teljesen átformálódott, mire megtelepedett. Ez a folyamat a nyelvészek szép szavával: népi etimológia vagy hanghelyettesítés. Nem az a különleges, hogy keletkezett – ez minden kölcsönszóval megesik. Az a különleges, hogy mennyire eltávolodott az eredetitől, miközben az emberek számára természetesnek hatott.
Ahol a legtöbben megcsúsznak: a csicsóka a leggyakoribb téves tipp, mert az is egy kevésbé ismert gumós növény, és sokan összekeverik a kettőt. A csicsóka (Helianthus tuberosus) valóban hasonlóan néz ki, de teljesen más faj – és a neve sem tájszólásból ered, hanem egy francia közvetítéssel érkezett szóból (chicouque vagy cicoree). Aki csicsókát választott, nem járt messze, de éppen emiatt érdemes megjegyezni a különbséget.
Amit kevesen tudnak: a kolompér szó ma is él – nem múzeumban, hanem élő szájhagyományban. Az erdélyi magyarok és a palóc nyelvterület egyes falvaiban a középkorú generáció is természetesen ejti ki, nem archaizmusként, hanem egyszerűen azért, mert ők így tanulták. A Magyar Nyelv Atlasza (az 1960-as évek nagy terepmunkája) térképen rögzítette, hogy a Felső-Tisza-vidéken és Erdély nagy részén a kolompér volt az elsődleges szó – a krumpli ott jövevény volt, nem a kolompér. Ez az egyik legszemléletesebb példa arra, hogy a „tájszó” és a „köznyelvi szó” közötti határ attól függ, hol állsz.
