Helyesírás feladat: Egybeírjuk vagy különírjuk? Ez a kifejezés sokakat megviccel
Van egy íratlan szabály a magyar helyesírásban, amit szinte mindenki ismer – és mégis sokan felülírják ösztönösen. Az egybeírás-különírás kérdésénél ugyanis nem az számít, hogyan hangzik a kifejezés, hanem az, hogy mit jelent. A baj az, hogy a magyar fülnek egy levegőre megy ki a „nagy számú” és a „nagyszámú” – és pont ez a kényelmes folyamatosság csap be minket.
Van itt egy extra csavar, amit kevesen tudnak: a Magyar Értelmező Kéziszótár régebbi kiadásaiban a „nagyszámú” egybeírt alakja is szerepelt, mint lehetséges változat. Ez aztán meggyökeresedett a fejekben – sokan úgy érzik, mindkét alak elfogadható. Nos, az akadémiai helyesírási szabályzat hatályos álláspontja szerint ez nem így van. Nézzük, miért!
Nagyon sokféle helyesírás kvízünk van, amivel karbantarthatod az agytekervényeidet, csak nézz körül nálunk és további érdekes napi játékokat találhatsz.
Tudod hogyan írjuk helyesen?
Share your Results:
Megoldás és magyarázat
A helyes alak: nagy számú jelentkező – két külön szóban.
Hogyan jön ki ez?
A magyarban a minőségjelzős szerkezeteket akkor írjuk egybe, ha az összetétel új, átvitt jelentést kap – olyat, amit az elemek külön nem hordoznának. A klasszikus példa: a zöld asztal bútor, de a zöldasztal tárgyalóhelyszín – itt az egybírás új fogalmat jelöl.
A „nagy számú” esetében viszont pontosan azt jelenti, amit a két szó külön-külön: nagy + számú, azaz sok. Nincs átvitt értelem, nincs jelentésváltozás. A fokozási próba is egyértelműen mutatja: mondhatjuk, hogy „igen nagy számú jelentkező” vagy „nagyobb számú csoport” – a szerkezet nem esik szét, tehát az elemek önállóan is működnek. Ez a különírás jele.
Hol csúszik el a legtöbb ember?
A csapda ott van, hogy a „nagyszámú” alakot sokan a „számos” szinonimájaként rögzítik – és a „számos” ugye egybeírt szó. Innen jön az analógia: ha „számos” egybe, akkor „nagyszámú” is egybe. Ez az érvelés logikusnak tűnik, de nem helytálló: a „számos” önálló melléknév (nem összetett jelző), a „nagy számú” viszont jelzős szerkezet, ahol a „nagy” még önállóan módosítja a „számú” szót.
Az aha-élmény:
A helyesírási szabályzat (AkH.) nem véletlenszerűen dönt az egybeírás-különírásról – van mögötte egy rendszer, amit analógiának hívnak. Ha egy kifejezés illeszkedik egy már megszilárdult típushoz (pl. „kis számú”, „nagy erejű”, „nagy teljesítményű”), akkor ugyanúgy különírjuk. Ezek mind jelzős szerkezetek, ahol a jelző még élő, önálló szó – nem forrt egybe a jelzett szóval. A „nagy számú” ebbe a sorozatba tartozik, és az AkH. következetes ezzel. Tehát ha legközelebb bizonytalankodsz, tedd bele a sorozatba: kis számú, közepes számú, nagy számú – és máris látszik, hogy egybe kellene-e írni bármelyiket.
