Napi érdekességek: A Forma-1 legelső autós szabályzata csak 3 mondatból állt
A Forma-1 az évtizedek során az autóversenyzés csúcsává vált, így nem véletlen, hogy milliók tapadnak a képernyőre vagy látogatnak el a futamokra. Ez pedig idővel magával rántotta a technológia fejlődését is, melynek eredményeképpen a mai F1-es kódex az egyik legátfogóbb szabályrendszert alkotja. A dolgok azonban nem mindig voltak így. Ismerd meg a 1950-es szabályzatot a napi érdekességek következő rovatából!
Az első Forma-1 szezonra még 1950-ben került sor, ekkortájt pedig biztonsági szabályok szinte aligha léteztek. Ezt mi sem mutathatná jobban, mint a sportszabályzat azon része, ami mindössze 3 kőkemény mondatot tartalmazott a versenyautókra vonatkozóan. Az „Alkalmas járművek” című paragrafus már eleve megmosolyogtatóan indul, hiszen leírják benne, hogy a bajnokságon csak négykerekű autók vehetnek részt – ki gondolta volna? A Nemzetközi Autómobil Szövetség (FIA) azt azért hozzátette, hogy olyan autók, amiket a szervezőbizottság az Európa Nagydíjra alkalmasnak ítélt. Méghozzá:
„Az autók hengerűrtartalma kompresszoros esetében 1.500 c.c., nem kompresszoros esetében pedig 4.500 cm3-re maximalizálható.
A motor és a vezetőülés között olyan védelemnek kell lennie, amely tűz esetén képes megakadályozni a lángok átterjedését az autó azon részére, ahol a sofőr tartózkodik.
Minden járművön lennie kell két visszapillantó tükörnek, méghozzá a karosszéria két oldalán elhelyezve. A tükröknek legalább 60 cm2 hasznos felülettel kell rendelkeznie, ahhoz, hogy zavartalan rálátást biztosítsanak az előzést megkezdő autókra.”
Ezzel tehát le is zárul a Forma 1-es autók teljes technikai kódexe 1950-ből. Nem meglepő módon messze elmarad a mai összetett és részletes szabályrendszertől, ahol a biztonság prioritást élvez, és amelyben az autók minden egyes aspektusát meghatározzák.