Napi érdekességek: A 19. század előtt emberi testrészekből készítettek gyógyszereket
Nincs is annál kényelmesebb érzés, mint mikor a doki felír valamit a panaszunkra, amit aztán csak kiváltunk a patikában. Habár az elődeink is mindent megtettek a gyógyulás érdekében, a mai modern gyógyszerekhez képest igen durva alapanyagokat rántottak elő a fiókból. Vigyázat, gyomorforgató részletek következnek!
Több száz éve még az emberek rendszeresen fogyasztottak emberi csontokat, vért és belszerveket tartalmazó „gyógyszereket”, de nem a klasszikus kannibalizmus értelmében. A módszer a 16-17. században tetőzött, és a földi halandók mellett még az arisztokraták körében is elterjedt volt. Bármilyen hátborzongatónak tűnik is, mindez csupán egyetlen célból történt: a gyógyításért, hisz úgy vélték, hogy „hasonló gyógyít hasonlót”. Mindemellett meggyőződésük volt, hogy ha emberi maradványokat fogyasztanak, akkor azok szellemén keresztül szert tehetnek az elhunytak erejére. A rómaiak például az elesett gladiátorok vérét itták, hogy átvegyék életerejüket.
A 15. században már a múmiákért folyt a harc, így a kereskedők elkezdték kifosztani az egyiptomi sírokat. És, hogy mire kellettek nekik? Például vérzéscsillapító tinktúrát készítettek belőlük vagy tapaszként használták harapások és ízületi fájdalmak ellen. Az emberi zsír szintén közkedvelt gyógymód volt, amit a bőrbe dörzsöltek a köszvény ellen, vagy belsőleg fogyasztották a vérzés és zúzódások enyhítésére. A koponya nagyon értékesnek számított, amit egy először egy 17. századi angol orvos őrölt porrá és oldott fel alkoholban. Erre még II. Károly angol király is szemet vetett és állítólag 6 ezer fontot fizetett a receptért, melyet aztán a „Király Cseppjei”-re kereszteltek, hiszen csodásan működött fejbántalmaknál, gyomorpanaszoknál, epilepsziánál. További érdekességek, hogy habár a tudomány előrehaladtával ezek a gyógymódok elcsitultak a 19. század végére, az orvosi kannibalizmus ma is folytatódik, csak már egy jóval elfogadottabb módon, a szervátültetés formájában.