Napi érdekességek: Tudtad, hogy a Kengyelfutó Gyalogkakukk epizódjai szándékosan épültek egy kaptafára?

Ki ne ismerné gyerekkorából a Kengyelfutó Gyalogkakukk rajzfilmet, amelyben a prérifarkas még a legnagyobb igyekezete ellenére sem tudta nyakon csípni az őrült tempóban száguldozó madarat? Nos, Chuck Jones bizony gondoskodott róla, hogy mindig csak „majdnem” érzésünk maradjon – ezáltal pedig újabb-és újabb epizódokra láncoljon magához a tudat, hogy majd a következő részben biztos elkapja! Ha Te is így érezted, akkor a napi érdekességek következő rovatában megtudhatod, hogy mik voltak azok a szigorú szabályok, amik mentén a show íródott, és aminek a sikerét köszönheti! 

Íme:

1. szabály: A Kengyelfutó Gyalogkakukk nem bánthatja a prérifarkast, kivéve a „Bip-Bip!” kíséretében elhangzó verbális idegesítést.

2. szabály: A prérifarkasnak semmilyen külső erő nem árthat – ez alól kivétel a saját ügyetlenségéből vagy az ACME termékek hibájából fakadó káresemény.

3. szabály: Tulajdonképpen a prérifarkas bármikor abbahagyhatná az üldözést – már, ha nem lenne ennyire fanatikus (ismétlés: a fanatikus az, aki kétszeres sebességre kapcsol, ha elfelejtette valódi szándékát)

4. szabály: Egyetlen dialóg sem hangozhat el, kivéve a „Bip-Bip!”.

5. szabály: A Kengyelfutó Gyalogkakukk nem térhet le az országútról – máskülönben, logikus nem nevezhetnénk őt így (a Kengyelfutó Gyalogkakukk eredeti nyelven Road Runner, ami Országúti Futót jelent). 

6. szabály: A két főhős között lejátszódó bármilyen cselekmény kizárólag a természetes élőhelyükre, avagy a délnyugati amerikai sivatagvilágra korlátozódhat le.

7. szabály: Minden anyagot, eszközt, fegyvert vagy mechanikus berendezést az ACME-től kell beszerezni.

8. szabály: Amikor csak lehetőség adódik rá, úgy kell alakítani a dolgot, hogy a prérifarkas legnagyobb ellensége a gravitáció legyen.

9. szabály: A prérifarkast lelkileg mindig sokkal jobban megviselik a saját kudarcai, mint, hogy ténylegesen megsérülne fizikai értelemben.