A sötét város, aminek egy óriás tükröt építettek, hogy lássák a Napot
A fél évre árnyékba burkolózó norvég sötét város találékony megoldást talált egy kis napfényre. De miért kellett ilyen extrém intézkedésekhez folyamodni? Nem kell ahhoz tudósnak lenni, hogy tudjuk, a Nap erőteljes hatással van az elménkre és a testünkre – megváltoztat minket, ha nincs.
A dél-norvég Rjukan lakói furcsa kapcsolatban állnak a Nappal. Kicsit megszállottak. Valószínűleg, ez azért van, mert abban a sötét fél évben ugyan látható a napfény de magasan ragyogva a völgy északi falán: „Nagyon közel van, de nem érezhetik” . Az ősz elmúlásával a fény minden nap magasabbra emelkedik a falon, mint egy naptár, amely a téli napforduló dátumait jelöli. Aztán a január, február és március előrehaladtával a napfény lassan kezd visszafelé csorogni.
A Rjukan 1905 és 1916 között épült, miután egy Sam Eyde nevű vállalkozó megvásárolta a helyi vízesést (füstölgő vízesés néven), és ott épített egy vízerőművet. Jöttek a műtrágyát gyártó gyárak. De ezeknek a gyáraknak a vezetői aggódtak, hogy személyzetük nem kap elég napot – végül felvonót építettek, hogy hozzáférést biztosítsanak a napfényhez.
A Sötét hely
Az az elképzelés, hogy fizikai és mentális egészségünk az évszakoktól és a napfénytől függően változik, hosszú múltra tekint vissza.
Már i. E. 300 körül is leírták akorabeli medicínák, hogy az évszakok milyen hatással vannak minden élőlényre. Azt sugallták, hogy a téli időszakban – a megőrzés és a tárolás idején – „korán kell feküdni, és a napfelkeltével kelni kell … A vágyakat és a szellemi tevékenységeket csendben és visszafogottan kell tartani, mintha boldog titkot tartanánk”. Philippe Pinel francia orvos 1806-ban megjelent Értekezés az elmebajról című művében pedig megjegyezte, hogy néhány pszichiátriai betege mentális romlást mutatott „amikor beköszönt a decemberi és januári hideg idő”.
1913. november 28 -án a helyi újságban írták, hogy egy Sam Eyde nevű ember azt szorgalmazza, hogy a Rjukan fölötti völgy északi oldalán nagy tükröket állítsanak fel, amik képesek lesznek összegyűjteni a napfényt, majd fényszóróként elterítenék azt a városra. Azonban még közel száz évnek kellett eltelnie mire ez megvalósult. 1928 -ban a Norsk Hydro felvonót emelt ajándékba a városlakók számára, hogy azok elég magasra emelkedhessenek, hogy télen magukba szívják a napfényt. Ahelyett, hogy elhozták volna a Napot az emberekhez, az embereket vitték a napfényre.
Martin Andersen, aki 2002-ben költözött a városba családjával nem tudta mindezt. De miután előállt ötletével kapott egy kis támogatást a helyi tanácstól, és elkezdett kidolgozni néhány konkrét tervet. Ezek közé tartozott egy heliosztát: egy tükör, amely úgy van felszerelve, hogy nyomon kövesse a Napot, miközben folyamatosan visszaveri fényét a kitűzött cél felé – ebben az esetben a Rjukan főtére felé.
A három tükör ma büszkén áll a hegyoldalban
A három, egyenként 17 négyzetméteres tükör büszkén áll a város feletti hegyoldalon. Januárban a Nap csak olyan magasan van, hogy napi két órára, 12-től délután 2 óráig juttat fényt a térre, de a tükrök által kibocsátott sugár aranyszínű és barátságos. A városka lakói gyakran járnak ki egy kis napfürdőre, megmelengeti az az arcukat és szívüket egyaránt.