Mégis, ki ta találta ki a karantént és miért?

Majd 700 évvel ezelőtt az orvosoknak és az egészségügyi dolgozóknak, akik a középkori Olaszországban pusztító bubópestis járvány ellen küzdöttek, még fogalmuk sem volt a vírusokról vagy a baktériumokról, de hamar megértették hogyan terjed a fekete halál és bevezették a világ első fertőzésellenes intézkedéseit.

1348-ban, nem sokkal azután, hogy a pestis eljutott olyan városokba, mint Velence és Milánó, a városi tisztviselők sürgősségi közegészségügyi intézkedéseket vezettek be, amelyek előrevetítették a társadalmi távolságtartás és a felületek fertőtlenítésének napjainkban is alkalmazott gyakorlatát.

„Tudták, hogy nagyon körültekintően kell eljárni a kereskedelem alatt álló árukkal, mert a betegség tárgyakon és felületeken is terjedhet, és hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy korlátozzák a személyes kapcsolatokat” – mondja Dr Jane Stevens Crawshaw az „újkori európai történelem” főelőadója az Oxford Brookes Egyetemen.

Az első karantén

Az adriai kikötőváros, Ragusa (a mai Dubrovnik) elsőként fogadta el a jogszabályokat, amelyek minden bejövő hajó és lovaskocsi kötelező karanténját írták elő a fertőzés kiszűrése és továbbterjedése érdekében.

A dubrovniki levéltárban csodával határos módon fennmaradt végzésben arról olvashatunk, hogy 1377. július 27-én a város Főtanácsa törvényt fogadott el, amely előírja, hogy azok, akik pestis által fertőzött területekről származnak, csak akkor léphetnek be [Raguzába] vagy annak körzetébe, ha egy hónapon keresztül Mrkan szigetén vagy Cavtat városában tartózkodnak megfigyelés és fertőtlenítés céljából. ”

Mrkan egy lakatlan sziklás sziget volt a várostól délre, Cavtat pedig annak a kocsiútnak a végén helyezkedett el, amelyet a szárazföldi kereskedők használtak a Ragusa felé vezető úton.

Egyes orvostörténészek Ragusa karanténrendeletét a középkori orvoslás egyik legmagasabb eredményének tartják. Az egészségesnek tűnő matrózok és kereskedők 30 napos elszigetelésének elrendelésével Ragusa tisztviselői figyelemre méltó módon hajtották végre az inkubációs eljárást. Lehet, hogy az újonnan érkezők nem mutatták a pestis tüneteit, de elég hosszú ideig tartották őket karanténban annak megállapításához, hogy valóban betegségmentesek-e.

A 40 napos „Quarantino” jelentősége

Az 1377-es karanténparancsban előírt 30 napos időszak olaszul trentino néven volt ismert , de Dr Jane Stevens Crawshaw olasz történész szerint az orvosok és a tisztviselők is felhatalmazást kaptak rövidebb vagy hosszabb tartózkodás elrendelésére. Az angol „karantén” szó közvetlen leszármazottja a quarantino , olasz szó, amely egy 40 napos időszakot jelent.

Miért 40 nap? Az egészségügyi tisztviselők azért írtak elő 40 napos karantént, mert a számnak szimbolikus és vallási jelentősége volt a középkori keresztények számára. Amikor Isten elárasztotta a Földet, 40 nap és 40 éjszaka esett, illetve Jézus is 40 napig böjtölt a pusztában.

Crawshaw azt mondja, hogy már jóval a pestis beköszönte előtt a bibliai 40 napos tisztulási időszak fogalma átterjedt az egészségügyi gyakorlatokra. Páldául szülés után egy friss anya is várhatóan 40 napig pihent.

Működtek a karantén törvények?

Az új karanténtörvény mellett Ragusát továbbra is erősen sújtották a pestis újabb és újabb kitörései 1391-ben és 1397-ben. Mint kereskedelemben élő tengeri város, lehetetlen lett volna Ragusát teljesen elzárni a betegségektől anélkül, hogy kizsigerelnék a gazdaságot.

De még akkor is, ha a karanténintézkedések nem védték meg teljes mértékben a ragusiakat a betegségektől, Dr Stevens Crawshaw úgy véli, hogy a törvények más célt is szolgálhattak – helyreállítva a rendtudatot.

„A társadalom szétesése, a széles körű pánik vagy az önfejűség bármilyen járvány esetén fennáll, amelyek ugyanolyan veszélyesek lehetnek” – mondja Dr Stevens Crawshaw. „Nagyon sok érzelmet kell felismerni és megelőzni, és ez 600 évvel ezelőtt a közegészségügyi politika része volt, mint most.”

Ragusa megépítette az első pestis kórházat is

A karantén nem az egyetlen eszköz volt Európában a pestis elleni folyamatos harcban, amely a 17. századig rendszeresen pusztította a kontinens lakosságát. Ragusa volt az első város, amely ideiglenes pestiskórházat hozott létre egy Mljet nevű szigeten. Ez az új típusú államilag finanszírozott kezelési intézmény hamarosan egész Európában lazaretto néven vált ismertté.

A lazaretto két funkciót töltött be: orvosi központként és karanténlétesítményként. Ez egyfajta empátia volt azon újonnan érkezők és helyi polgárok iránt, akik megbetegedtek a pestisben, mivel elzárták őket az egészségesektől. A lazarettóban a pestissel fertőzött betegek friss ételeket, tiszta ágyneműt és egyéb az egészséget elősegítő kezeléseket kapnak, mindezt az állam fizette.

„Ez egy figyelemre méltó korai közegészségügyi struktúra, amelybe a kormánynak hatalmas összeget kell befektetnie” – mondja Dr Jane Stevens Crawshaw.