Jack váltóként 9 év alatt egyszer sem hibázott, pedig Ő egy pávián volt – Napi érdekes tények
Az 1880-as években egy nap James Edwin Wide vasúti jelző egy nyüzsgő dél-afrikai piacra látogatott, amikor valami szürreális szemtanúja volt: egy pávián egy kis kocsit vezetett. A majom képességeitől lenyűgözve Wide megvásárolta őt és Jacknek nevezte el. Kis kedvence a személyes asszisztense tette.
Widenak segítségre volt szüksége. Évekkel korábban mindkét lábát elvesztette egy munkahelyi baleset miatt, ami rendkívül megnehezítette számára a fél mérföldes ingázást a vasútállomásra. Tehát az első dolog, amire megtanította Jacket az volt, hogy egy kis kocsiban munkába és munkából haza tologatta. Hamarosan Jack a háztartási munkákban is segített, a padlóseprésben és a szemét elszállításában.
De Jack a váltódoboznál ragyogott igazán. Amikor a vonatok az Uitenhage vasútállomás vasúti váltóihoz közeledtek, meghatározott számú alkalommal fütyültek a váltó felé, hogy figyelmeztessék melyik vágányra váltanának. Figyelve a tulajdonosát, Jack megértette a mintát, és maga kezdte húzni a karokat.
Hamarosan Wide visszavonulhatott és ellazulhatott, szőrös segítője végezte a sínváltást. A The Railway Signal szerint Wide „olyan tökéletességre képezte a páviánt, hogy közben madarakat tömhetett ki a váltóházban, miközben kint a láncra vert állat az összes kart pontosan meghúzta”.
A történet szerint egy napon a vonat egyik elegáns utasa, aki az ablakon bámult ki, látta, hogy egy pávián, és nem ember irányítja a váltót, és panaszt tett a vasúti hatóságoknál. Wide kirúgása helyett a vasúti vezetők úgy döntöttek, hogy előbb letesztelik a majom képességeit. Megdöbbentek!
„Jack ugyanolyan jól ismeri a jelzősípot, mint én, ahogy az összes kart is” – írta George B. Howe vasúti felügyelő, aki valamikor 1890 körül járt a páviánnál. „Nagyon megható volt látni, hogy szereti a gazdáját. Amikor közeledtem, mindketten a trolikon ültek. A pávián egyik karja gazdája nyaka körül, a másikkal meg Wide arcát simogatja. ”
Állítólag Jacknek hivatalos munkahelyi számot adtak, napi 20 centet és heti fél üveg sört fizettek neki. Jack 1890-ben, tuberkulózisban elhunyt. Kilenc évig dolgozott a síneken, anélkül, hogy valaha is hibázott volna – bizonyíték arra, hogy a tökéletesség nem csupán emberekre jellemző.
Remélem tetszett, ha igen oszd meg kérlek a cikket és ha van különleges “Tudtad-e?” híred a nagyvilágból, küld el nekünk a judit.p@keresztlabda.hu email címre, hogy megírhassuk!