A kvízkuckó facebook csoport közös története

A minap a Facebook csoportunk egyik feladata a „folytasd a történetet” volt, amihez sokan hozzájárultak 1-1 mondattal. Így született ez furcsa, Tiffany regénybe illő rövid történet a répáról és a macskáról. Köszönjük mindenkinek aki játszott, aki pedig szeretne részt venni ilyenben és hasonló játékokban azt várjuk szeretettel a közösségünkben.

A macska és a répa

Kikelve az ágyból tudtam, hogy valami nincs rendben. Rendkívül erős, émelyítő, édeskés bűz csapta meg az orromat. Ennek kicsit örültem is mert tudtam, hogy nem vagyok covidos, ugyanakkor rém kellemetlen volt! Minden kellemetlen szagot utálok, nyilvános helyen képes vagyok befogni az orromat csak ne érezzem.

Kiléptem a nagyszobába – hát nem az újdonsült csivavám szart be? Hiába, még csak három hónapos és tegnap vásároltam. Pedig azt mondták, hogy már szobatiszta!
A macska volt! Ott ül az ablakban! Lehet,hogy tegnap este nem kellett volna ilyen zsíros ételt kapnia, szegényre rájött a hasmenés! Közelebb léptem hozzá, és láttam, hogy teljes testében remeg, szemében pedig nagy riadalom tükröződött. Gondolkodóba estem és arra az elhatározásra jutottam, hogy megtanítom kikérezkedni.

Elhagyott a szerencsèm és elromlott az idöjárás, kint fehér takaró borított mindent. Nem hittem a szememnek, úristen itt a tél!!! De én ma füvet akartam nyírni!!! Így elmaradt a fűnyírás, és azon gondolkodtam mihez is kezdjek… Talán menjek be, s kapcsoljam be a lapitopit? A főnök… Vagy talán készítsek egy hóembert? Kint havat kellene lapátolni, bent vár a mosatlan. De az megvár, nem szalad el. Hol is van a répa a hóember orrához? Talán megettem???

A macskát küldtem volna el keresni, hátha a kezembe kerül legalább egy. Szegény el is indult volna de közben eszembe jutott, hogy betettem a hűtőbe. Azt meg nem tudta kinyitni.

Szegény macskosz házikosz kopogtatott kifele a hütő ajtaján, nem értette miért tették be oda. Hiszen nem zacskós tej ő, csak egy icurka cicuska. Ráadásul a répát is utálja. Addig nyirvákolt ahogy szokott, kissé cifrázva a dolgot, amíg végül ki nem engedtem.

De ráér az a répa előbb elmegyek boltba. Veszek répát is. Hol a kabátom?

Elégedetten mértem végig az elkészült hóemberemet, amikor hirtelen a homlokomra csaptam! Jézusom, a leves!
Mire beszaladtam, a fazékból „eltűnt” a leves…. Csak sűrű füst maradt utána, amitől alig láttam. Kiszellőztettem, és elkezdtem pucolni a zöldségeket, hogy feltegyek főni egy újabb adagot. Zöldségpucolás közben nagyon elkezdte csípni a hagyma a szemem, így gondoltam elmegyek a mosdóba, kicsit megmosom az arcom hideg vízzel, de hirtelen valami történt. A fenébe, hát nem elcsúsztam, meg sem tudtam mozdulni a fájdalomtól, még jó, hogy nálam volt a mobilom. Éreztem, hogy nincs a helyén a térdem, így meg sem próbáltam felállni, hanem azonnal tárcsáztam a mentőket, akik egy ürhajóval jöttek. Elrepítettek egy olyan helyre, ahol megszűnt minden fájdalom. Azt hittem, hogy álmodom, de  mikor megláttam a vizitre érkező jóképű fiatal orvost azt sem tudtam fiú vagy lány vagyok. Kiderült, hogy a fiam osztálytársa volt. Éreztem, jó kezekben vagyok.

Ekkor azt mondta, vetkőzzek le…Mondom neki, csak a térdemmel van gond és Peti! Nem ismersz meg?