Mi történt a Tottenham-mel? És mi fog?
2019. május 8. Ekkor látták utoljára a Tottenham-et, és azóta keresik. Attól a perctől kezdve, hogy Lucas Moura a döntőbe lőtte a Spurs-t, nincs játék, nincs hit, nincs foci. A csapat elvesztette a BL döntőt, és a következő szezonban, egy felejthető szezont futva, csak a hatodik lett, ami aztán Mauricio Pochettino menesztésébe került.
Az ő helyére egy olyan José Mourinho lépett, akit korábban a Chelsea és a Manchester United kispadján láthattak a Premier League szerelmesei, és bár mindkét korábbi munkahelyéről kirúgták, trófeákkal bővítette a múzeumot.
Talán pont ez ösztönözte Daniel Levy-t (a Spurs elnökét), hogy a sarkantyúsokhoz csábítsa a portugál szakembert.
Mourinho személye és munkássága eleinte (vagy talán még mindig) megosztotta a futballt, sokan a manchesteri vagy az előző londoni kalandja után csak úgy hivatkoznak az edzőre: a tréner, aki 3 év után tönkreteszi a csapatot.
Ebben van is igazság, viszont az előző munkahelyein jól sikerült az első két év. A Chelsea-vel bajnok a második évben, a United-del pedig egy Európa Ligát gyűjtött be. A Spurs-szel viszont eddig nem tett csodát, igaz, sikerült elcsípniük az EL-t , úgy, hogy Pochettino-val a 14. helyen álltak novemberben.
De ez a Spurs még mindig nem az igazi
Nem, valami még mindig nem oké, és ezt a Tottenham háza táján is felfedezték. Nem sikerüt rendesen pótolni sem Dembelé-t, sem Eriksent. A védelem alapból lyukacsos volt, bár voltak jobb pillanatai is.
Daniel Levy eddig nem volt nagy költekező, de Mourinho hatására kicsit kinyitotta a pénztárcáját. Bejött Bale, Regulion, Hojbjerg, és Doherty. Ha ezek után sem sikerül valami eredményt kicsikarni a csapatból, José gyorsan távozhat (amúgy az előző cikkemben is egy ilyen jelenséget mutattam be Lampard esetében).
De milyen eredményt? Mit is vár el Levy, vagy a szurkolók? Igen, a Tottenham 10 éve nem nyert semmit, de igaz az is, hogy sokszor közel voltak hozzá. Kicsit úgy érzem, hogy minden ilyen törés – azaz közel kerülés egy trófeához, majd bukás – mindig egy kicsit kettétöri a Spurs-t. Aztán egy kis idő múlva új erőre kapnak, megint közel kerülnek valamihez, van egy gondolat, amit lehet követni, aztán megint törés. Egy ördögi kör ez, amit Levy Mourinho-val próbál orvosolni, de vajon tényleg ő a megoldás?
Két dudás egy csárdában
A mondást most egy kicsit át kell alakítanunk. Itt nem két dudás van, inkább egy dudás, aki szeret zenélni a csárdában, igaz, más csárdákból már elkergették, mert nem muzsikált jól. Aztán van a mostani csárda tulajdonosa, aki szereti a zenét, de annyit azért nem akar költeni, hogy a legjobb muzsika szóljon a környéken. Viszont mégis ő hívta be a csárdába a dudást, szóval lehet, változtatott a módszereken?
Na de akinek az előző kicsit keszekusza volt: Daniel Levy nem igazán költi a pénzt, majd kinevez egy olyan edzőt, aki konkrétan arról híres, hogy csillagászati összegekért hozna be játékosokat. Nekem három lehetőség lebeg a szemem előtt:
Levy és Mourinho tényleg nem illik össze.
Eszerint az elmélet szerint a két kolléga közös munkája megbukik, és egyikük (valószínűleg José) távozni kényszerül. Ez az elmélet simán elképzelhető, ha a Tottenham nem javul a két Real-tól igazolt sztár megjelenése után sem. Ezek után ugyanis az derül ki, hogy José már tányleg kiégett, és nem feltétlenül a játékosokkal volt a probléma. Levy-nek nem kellett sok, hogy Pochettino-t kirúgja, így José sem hibázhat sokat.
Levy megváltozott, itt az idő a hódításra.
Nehéz elképzelni, de nem lehetetlen. Ahogy az Amazon saját készítésű sorozatában láthattuk (Tottenham Hotspur: All or Nothing), Levy nagyon sokat tesz a csapatért, kvázi baráti kapcsolatot ápol mind az edzővel, mind a játékosokkal. Ez nyilván nem elég ahhoz, hogy bajnokesélyes/BL induló csapatot kovácsoljon a csapatból, de kimondható, hogy már most máshogy áll az átigazolási szezonhoz, mint az elmúlt években.
Emlékezzünk csak vissza arra a 2018-2019-es idényre, amikor se nyáron, se télen nem igazolt az észak-londoni együttes. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy abban az évben a Spurs a BL döntőbe jutott, de az átigazolási piacon történtek tökéletesen összefoglalják Levy és a Tottenham játékospolitikáját.
Idén viszont Bale, Regulion, és még sok-sok mindenki a csapatba került, és kezd úgy kinézni ez a Tottenham, ahogy a szurkolók, vagy éppen Mourinho szeretné.
José visszavett, alkalmazkodik
Minden hibából tanul az ember, nem igaz? Joséra is igaz lehet, bár már sokadjára játssza el ezt a szerepet. Ami megtörheti, az az imént említett játékos politika. Hiába könyörög játékosokért, ha Levy nem változott meg, ergo marad az akadémia, vagy a mostani keret jobbá kovácsolása.
Még mielőtt valaki a száját húzná, és azt mondaná, hogy márpedig Mourinho nem tud fiatalokat beépíteni, gondoljunk csak Japhet Tanganga-ra, aki a Liverpool elleni debütálásán alkotott maradandót. És persze ki tudja, milyen akadémistákat tartogat még a jövő?
Egy biztos, José Mourinhonak nem lesz könnyű dolga, ha vissza szeretné vinni a Spurs-t a Pochettino éra tetőpontjára, vagy esetleg tovább. Bale és Regulion érkezésével egy csöppet megnőhet a Spurs szurkolók önbizalma, azt azonban ne felejtsük: elképesztően nehéz szezon elé néz a Tottenham. Szívem szerint az idei idényt filmesíteném meg, mert most biztosan igaz lesz a cím: All or Nothing. Vagy minden összejön Josénak és a Spusnek, vagy semmi.