Játék a (néző)számokkal

Figyelem! A következő sorok a nyugalom megzavarására alkalmasak!

A Hathárom.com egyik cikkében azt fejtegették, hogy a csapatoknak otthont adó városok népességéből kiindulva, az NBII mérkőzésein több néző lesz majd, mint az első osztály küzdelmein.

Az tény, hogy fordult a világ, és az NBI mezőnyében olyan MTK, Felcsút, vagy Budafok van, melyeknek ultrái nem közelítik meg a másodosztályú Debrecenét, Vasasét vagy Győrét. Vajon ez tényleg azt jelenti, hogy a másodosztály nézői statisztikái jobbak lesznek majd?

Most vagy soha

Kezdjük rögtön azzal a nyilvánvaló ténnyel, hogy amikor egy csapat osztályt lép, vagy kiesik, a nézők aránya a következő szezonban nő, vagy csökken az előző évi adatokhoz képest.

Hogy ezek alapján merem- e azt állítani, hogy a frissen feljutó, izgalomtól lelkes, 2000 fős stadionba összegyűlő budafokiak jövőre többen lesznek meccsnapokon, mint a botrányos módon kieső, hitüket (és elnöküket) vesztett debreceniek? Talán nem, de nem gondolom azt, hogy azzal, hogy igazi nagyágyúk vannak az „enbékettőben”, teltházas mérkőzéseket látnánk majd. Nem fognak egymás hegyén-hátán tolongani az emberek a jegypénztáraknál, hogy megnézzék a Szeged-Pécs rangadót.

A két példát szándékosan emeltem ki, mivel ezekben a városokban a lakosság százezer fölött van, azonban a helyi futball sehol nincs pl. a Felcsúthoz képest (még leírni is furcsa). Pedig az említett cikk ezekkel dobálózik, és a nézőszámot a lakossághoz méri. Még egy egyszerű példa: Gyirmóton (Győrhöz tartozó) tényleg ezren laknak, de a győri csapat meccseire valószínűleg a város másik végéből is járnak. Sőt, szerintem vannak olyan nem ferencvárosiak, akik rendszeresen ülnek a Groupama székeiben.

Arról nem is beszélve, hogy a cikkben feltüntetett táblázat több helyen is hibás, Budafokon például nem 27 ezren laknak, hanem 54 ezren.

A lényeg tehát az, hogy nem számít a népesség. A hangsúly a bajnokság színvonalán van, és az adott csapat teljesítményén.

Van e igazság

Ami ebben a történetben a leginkább tüske az emberek szemében,  az az „igazság” hiánya, röviden: miért nem a Vasas jutott fel, és miért kell az ötszáz nézős Budafoknak NB1-et játszani? A válasz legalább annyira egyszerű, mint a kérdés. Azért, mert *dobpergés* ők voltak a jobbak. Bár lehet, hogy kicsit a szívem is vezérel így budafoki lakosként, de komolyan, a futball egy ilyen sport.

De amúgy teljesen egyetértek azokkal is, akik inkább néznének egy nagyobb múlttal rendelkező együttest, egy szép nagy (és nem mellesleg vadiúj) stadionban, minthogy a nézők nélküli Felcsút, Kisvárda, vagy a Budafok meccseit kéne nézni. De ez van, a Budafok jobb volt, a Kisvárda nem esett ki, a Puskás Akadémia pedig az Európa Liga selejtezőjében vitézkedhet, bármilyen fura is kimondani (vagy éppen leírni).

De mitől lesznek nézők?

Talán ez az MLSZ legnagyobb problémája és egyelőre megoldhatatlannak látszik. Jöttek az ötletek: azért nincsenek nézők, mert közvetíti a tévé. Vági főtitkárnak volt egy ilyen kijelentése pár éve, de szerintem Ő se gondolta komolyan, és kínjában kellett valamit mondani. Persze lehet, olvasta,  hogy az angol Boxing Day-t a nyolcvanas évek végéig nem közvetítették a csatornák, hogy a nézők kimenjenek a meccsre (pedig akkor már volt színes tévé is), de ez Anglia, egy több mint száz éves focihagyományokkal rendelkező ország.

Mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Amíg nincs jó foci, addig nincsenek nézők. De amíg nincsenek nézők, addig nincsen jó foci? Legyünk reálisak: a foci a sok (és még annál is több) pénzről szól, egy üzlet, és kis hazánk népessége nem igényli, és meg sem tudja fizetni azt a focit, amit esténként a tévé előtt nézünk Angliából, Spanyolországból stb. Közben pedig azt várjuk, hogy mi is azt a színvonalat lássuk, ha itthon kimegyünk egy meccsre.

Azt gondolom, itt a probléma: véleményem szerint SOHA nem lesz olyan focink mint Angliában, és nem szabad hozzájuk mérnünk magunkat, inkább a hozzánk hasonló országokéhoz. Ahol szintén nem jó a helyzet, sőt…

Ami jó hír, hogy nem (csak) velünk van a baj. A rossz az, hogy magasan mi öljük a legtöbb pénzt ebbe a bizniszbe.

Mit lehet tenni?

Mitől fog kimenni a meccsre egy néző? Ezzel kapcsolatban rengeteg cikk jelent meg és tudományos kutatás is született.

A főbb hatásokat idézve egy tudományos cikkből:

A „társas kapcsolatok iránti igény” (socialization) a sportfogyasztás során a fogyasztó azon indíttatását fejezi ki, hogy a sportesemény alatt, illetve annak kapcsán a családjával, barátaival, ismerőseivel, illetve más nézőkkel beszélgessen, velük kapcsolatot teremtsen.

A „teljesítmény” (performance) faktor alatt olyan – számunkra a szó jelentésével ellentétesnek gondolt – tartalmat értenek, mint a sport vagy a mérkőzés kapcsán az ahhoz kapcsolódó finomság, szépség, kreativitás és atlétikus teljesítmény.

Az „izgalomkeresés” (excitement) a mérkőzés fogyasztása közben a nézőben fellépő, a mérkőzés bizonytalan végkimeneteléből és a nézőtéri atmoszférából származó „intellektuális stimuláció” iránti igényt fejezi ki.

Az „önbecsülés” (esteem) a szurkoló másodlagos sikerélmény keresési motívumának megtestesülése. A mérkőzés során a szurkoló csapata által elért győzelem a személyes és kollektív siker révén növeli az önbecsülését.

Végül a „kikapcsolódás/elmenekülés” (diversion) faktora, amelynek lényege, hogy a mérkőzés megtekintése a szurkolók számára lehetőséget teremt arra, hogy az esemény alatt megfeledkezzenek a mindennapos problémáikról és kilépjenek a hétköznapok rutinjából, megszabadulhatnak az ezek által rájuk nehezedő stressztől.

Ezek közül egyik sem annyira megoldhatatlan.

Én még itt megemlítenék egy lényeges szempontot: a sportolóval való azonosulást,: minden gyerek CR7 vagy Messi akar lenni, mert azonosul velük, de nálunk nem fog az NB1-ben CR7 játszani, akkor kivel azonosuljunk? Itt jön be a klubhűség, a hazai vonal. Egy fiatal magyar játékossal könnyebben azonosulnak, akinek még klubhűsége is van. Persze nehezítő körülmény az átjárás az NB2 be, mert nem biztos, hogy egy feltörekvő NB1 focista akar NB2 játszani. Itt főként a fizetés játszik közre, de ez mindenhol így van.  

Ha már itt tartunk, érdemes lenne megemlíteni azt a Buffon-t, vagy Del Piero-t, akik a Juventus letolása után (büntetésképpen egy osztállyal lejjebb küldték az olasz csapatot) nem hagyták el a csapatukat, és klublegendák lettek.

Szóval az érzelmi vonal nagyon fontos, én a testvérem U15-ös meccsén is nagyon tudok izgulni, szurkolni, mert érzelmileg kötődöm a csapathoz, a játékosához. Ezt az érzelmi vonalat kellene erősíteni itthon, és akkor meg lehetne adni azt az élményt a szurkolónak, ami miatt jegyet vesz egy meccsre. Talán akkor a szurkoló a „teljesítményt” a másik csapathoz, a bajnokság színvonalához méri és nem a PL-hez, ahogy én sem várom el az NB1-es szintet az U15 meccsen.

Sajnos nálunk a politika is beleszól ebbe a sportba. Ma a magyar foci szeretete, vagy akár egy feltörekvő klubhoz való „csatlakozás”, már egy politikai „megbélyegzést” is jelenthet (szerintem mindenki tudja, mire gondolok). Pedig vannak szurkolók, akik csak egyszerűen a focit szeretik, szertnék…

Ami megnyugtató, hogy ez a jelenség nem egyedülálló, ott van például Trump, és az ő kalandjai az NFL világában, vagy az „örökifjú” Berlusconi foci szeretete.

Ez egy többször átjárt téma amúgy, kvázi lerágott csont, de az, hogy minden évben előkerül, kicsit aggasztó. Na és tekintve a magyar fociba fektetett pénzt, valahogy nem tűnik úgy, hogy megtérülne az adónkból felépített futballkultúra, de nem is fog, ha egy elérhetetlen álmot kergetünk.