98 nap – Real Madrid

Hogy vagytok, Madridisták?

Hosszú volt. Nehéz volt. De már csak egy nap. Talán ez lesz a leghosszabb…kettő híján 100 napja nem láttuk őket.

Rég nem írtam a blogra. Ez a blog nem arról szól, mit ír egyik vagy másik hírportál, nem arról, mit nyilatkozott valamelyik játékos vagy edző. Inkább legyenek itt benyomások, kicsit bensőségesebb dolgok. És az elmúlt 97 nap alatt bizony sok vidám nem lett volna ide írva.

 

Ez a járvány szünet volt az eddigi 30 Madridos évem leghosszabb és legnehezebb időszaka. Olyan katarzis, amit én nem tudok hova tenni még mindig. Valahol mélyen éltek bennem a mérkőzések, az emlékek. Igyekeztem én, hogy retrozzunk…próbáltam. Meg is néztem a legelején néhány meccset. De nem bírtam.

Néztem a kedvenceinket, és elkapott a sírás. A kilátástalanság. Ahogy a Madridban tartózkodó ismerősöm posztjaiban láttam a sok beteget, a sok halottról szóló híreket. A klub korábbi elnökét és egyik alelnökét elvesztettük. A félelem, hogy ki lesz beteg, a kórházak képei a káoszról.

És a kilátástalanság. Az, hogy nem tudtuk, meddig tart. Az, hogy nem tudhattuk, mikor lesz újra meccs. A napok elszürkültek. Monotonná vált minden. Csak tettem a hétköznapi feladatokat és túl akattam élni. Hiába nem volt nálunk olyan méretű a pandémia mint ott vagy Olaszországban, Angliában, a hatása elvette az életünk sok-sok darabját.

Bizonyára vagytok, akik ugyanígy voltak ezzel. A Facebook csoportok csendesebbek voltak, néha egy kép, néha egy link videokkal. A játékosaink otthoni edzésképei és üzenetei, az, hogyan próbálnak segíteni ott vagy hazájukban.

Mindemellé a Bernabeu éppen teljesen átalakítása miatt a felismerhetetlenségig szétbontva immár belül is. Felszedték a drága gyepet, amin a legendáink lába annyit játszott. A fiúk Valdebabasban. Végre újra együtt, edzenek és már csak egy nap, és ismét kifutnak a gyepre.

Nem ott, nem úgy ahogy megszoktuk. Nem baj. Végre látjuk majd őket, ez a lényeg. Kibírtuk, kibírták, megcsináltuk! Túl vagyunk a nehezén. Persze, lehet lesz második hullám, lehet lesz ősszel is online tanulás meg munka, de valahogy meccsek lesznek. Muszáj legyen.

Két dolgot megtanultunk ez alatt az idő alatt. Az egyik az, hogy semmit ne végy természetesnek ami az életedben van. Többé nem magától értetődő, hogy kimehetsz az utcára amikor akarsz, hogy átugorhatsz anyuhoz ha akarsz és az sem, hogy ősztől nyár elejéig La Liga.

A másik, amit megtanultam, hogyan éljek túl 3 hónapot a csapat nélkül. Mikor takarítás közben a Realos holmikat attöröltem, amikor a szekrényben a mezhez értem, amikor a telefonom megszólal és hallom a himnuszunk.

Amikor holnap este kifutnak újra a pályára, repes majd a habfehér szív. Ott lesznek újra. Mind. Ki a pályán, ki a gyepen, de ott lesznek. Ott lesz a Mester is. És látjuk majd, ahogy a pálya szélén állva nézi a játékot. Utasításokat ad.

Asensio és Hazard is újra ott lesz. Kinek ki a kedvence, mindenki láthatja őket. Hosszú volt, de megcsináltuk! Vége, túl vagyunk rajta. Ha a tervek szerint mennek a dolgok tovább, akkor innentől rövid szünetek lesznek. Hiszen a nyáron ha a bajnokságnak vége, lesz BL. Aztán ha kicsit később is, de La Liga szezonkezdés, egy kis téli szünettel. És a következő nyár elhozza nekünk az elhalsztott EB-t is.

Mindenkinek jó szurkolást kívánok! A csapatnak sérülésmentes meccseket, diadalokat és bízom benne, hogy soha többé nem kell ilyen sokáig nélkülöznünk őket!

Hala Madrid!

Megosztás:

 

×

Követsz minket Facebookon?