Real Madrid: egy győzelem margójára

A tegnap délutáni Getafe elleni játék elég nehézkesen indult a fehéreknek, de köszönhetően Thibault Courtois-nak és Varane-nak, idén sikerült győztes meccsel indítani az évet. Akik lemaradtak volna valamiért a játékról, azok itt megnézhetik az összefogalót, vagy érdemes a Spíler 2 ismétlésére vadászniuk.

Az helyett, hogy részletesen beszámolnék a játék eseményeiről, inkább azt néztem meg, milyen összegzések, következtetések , vélemények jelentek meg a meccs után a Marca oldalán, és mi is ez a tegnap felreppent átigazolási hír.

Elfeledni Navast?!

Az egyik első írás, ami a szemem elé futott, mindjárt azt írta, hogy Courtois tegnapi remek formája és az utóbi időkben egyformán megbízható jó teljesítménye elfeledteti Keylor Navast a rajongókkal.

Nos, azért ezt cáfolnám, hiszen szeretett Keylor-unk távozása előtt, még amikor a costa-ricai állt stabilan és folyamatosan a kapuban, a szurkolók szívében ott fénylett akkor is Iker Casillas neve. Sokmindent el lehet mondani a Madrid szurkolótáboráról, de egyet nem: se Navas-t, se Casillas-t senki, soha nem fogja tudni elfeledtetni.

Courtois szemmel láhatóan összeszedte magát. Talán valóban ennyi időre volt szüksége, hogy beleszokjon a Real Madrid légkörébe, talán honfitársa érkezése segített, vagy egy mélyrepülés következett be nála a világbajnokság után, nem tudni. De azt látjuk, hogy sikerül végre neki hozni azt a szintet, ami miatt szerződtetve lett. Teszi úgy a dolgát, hogy Navas hiánya kevésbé fájjon.

Zidane pedig a tegnapi mérkőzés után úgy nyilatkozott, hogy „Courtois tökéletes a számára”. Ennek azért lehet örülni, ha igaz. Ezek szerint edző és kapus között a viszony jó, ami ugye lényeges. És innen nézve olybá tűnik, hogy a csapattársak is befogadták, ahogy a keret egésze mára igazi szövetséggé vált.

Zidane alkotása

Bárki játszik bárki mellett, bármelyik mérkőzésen, kezdik érezni és tudni egymást a pályán. Csapatként működik a Zidane-i rendszer, amivel a mester letette a névjegyét. A három BL győzelem nem volt sokak számára elegendő azt bizonyítani, hogy Zidane a mai modern futball egyik meghatározó trénere. Kellett ezt a keretet összekovácsolnia, hogy végre maximálisan elismerjék. Ha sikerül bármilyen trófeát elhódítaniuk is a szezon végére, Zidane bebetonozhatja a státusát végre. Én várom!

Tegnap éppen négy éve volt, hogy a francia mester átvette első ízben a nagycsapat irányítását. Az egy szezon, amit nélküle szenvedett végig a csapat-igazából 10 hónap- megmutatta, hogy nélküle a mostani keret nem működik. Ő az az edző, aki jelenleg a legjobb, ami a csapattal történhetett.

Pro és kontra

Fiatalítás megy végbe a keretben. Persze a csapat szurkolói hozzák a szokott, következetes formájukat. 2-3 éve azért voltak felháborodva, mert nem vett Perez senkit. Aztán azért voltak felháborodva, mert elengedte Ronaldo-t.

Teljesen akkor lettek pipák, amikor megvett egy szekérderék kapust. Folyamatosan támadták és kritizálták a senior bajnokokat, az éppen aktuálisan regnáló edzőt, persze az elnök úr folyamatosan kapta a szidást. Nyáron a fele tábor tapsolt a nagybevásárlásnak, a másik fele meg ki volt borulva, minek, mert egy Mbappe kéne csak, Neymar-t „nehogymá’idehozza”, Hazard „öreg”, erről a Jovicról senki se hallott sose, meg ki ez a csípőficamos Mendy…mindenki kapta az ívet rendesen.

Az előző szezonban halvány teljesítményt nyújtó sztárok Zidane alatt újfent szárnyra kaptak. A fiatalok szépen beilleszkednek. Bale körül kezd végre csend lenni, ha tegnap nem is hozta legjobb önmagát. De Isco is újra alázattal dolgozik, és ha Zidan mondja, akkor számolja a passzokat az edzésen!

Tegnap Toni Kroos születésnapja alkalmából kiosztott egy gólpasszt, aztán ő és Isco lejött, Valverde és Vinicius állt be helyettük. Valverde hozza minden meccsen azt magabiztosságot, azt az erős, mégis pontos játékot, ami engem, ős-madridi szurkolót egy bizonyos Zinadine Zidane-ra emlékeztet, egy csipetnyi Ramos-féle pimasz de szeretnivaló vezéregyéniségbe oltva. És tegnap a kevés játékidejét is kihasználta, robbant, dolgozott, ott volt, passzolt. Tegyük össze két kis kezünket, és adjunk hálát, amiért ez a fiú a miénk, és esküszöm: látom, hogy a miénk is marad! A Madridizmus árad belőle, érezni rajta, itt a helye. Ahogyan 15 évvel ezelőtt egy Sevilla-ból ideigazolt, hajpántos fiatalemberen…ugye!

Isco-t Viniciusra cserélni bátor húzás volt a mérkőzés végére, de ezt is ki kellett próbálni. És egy ilyen mérkőzés erre a tökéletes alkalom. Szerintem kaphatna több játékidőt a kis brazil, akkor jobban menne neki a mutatvány. A gólok is sikerednének, és befognák a száját az őket kritizálóknak. De ugyanez igaz Jovic és Rodrygo esetére is. Zidane néha megfeletkezik a rotálásról. Pláne a fiataloknál. De emlékszünk, mit mesélt Casemiro? Sokáig nem engedte Zidane játszani, de aztán egyszer bekerült. És onnan…legyen így, bízzunk benne, tudja mit csinál.

Ramos nélkül

El Capitano ha éppen kipirul, akkor az egész olyan nyögvenyelős. Mint amikor elterelés van. A sima aszfaltról letér a csapat egy zötyögős elkerülőre: ugyanoda lyukadunk ki, csak közben leszakad a vesénk és vesztünk a tempóból. Sergio Ramos a csapat ritmusgépe, motorja. Bizony hiányzott.

A CSK hiányában a reménysugár a tegnapi harmadik gól volt. Az ellentámadás, ami pazarul megmutatta, miért lehet és kell félni a Real Madrid-tól. Öt játékos összjátéka. Az önzetlenség, az igazi csapatjáték dicsőítése. Mendy, Vinicíus, Bale, Valverde és Modric szereplésével a a királyi gárda prezentálta átütő erejét.

Hogy ezt a hosszabbítás utolsó pillanatában? Hogy becsapva kapust, tökéletes labdaszerzés, előrehozva a játékszert, hihetetlen ritmusváltásban, és bravúrosan véghezvitt tamadással? Így kell ezt. Ez a Madrid-módi. Az utolsó gól volt a leglátványosabb, a legszebb, de kicsit ennél több: az a játék, az a látvány, amiért mi mind rajongunk.

Na de ki ez az új fiú?

Reinier Jesus. A Flamengo 17 éves játékosa. És január 19-én tölti be 18.évét, és csatlakozik a Real Madrid csapatához. Ugyanaz a Juni Calafat találta meg a királyi gárda számára, aki Viníus Jr-t és Rodrygo Goes-t is kihalászta, a Real Madrid latin-amerikai jáékosmegfigyelője. Ha Sanchez nevét oly jól ismerjük, ideje lesz az övét is eszünkbe vésni, sokat köszönhet neki a gárda.

Reinier várhatóan Rodrygo-hoz hasonlóan a Castilla csapatához fog kerülni, de a nagycsapattal is edz majd. Valószínű, pláne Zidane ritmusát ismerve, hogy egy-másfél év alatt fogja az első csapatba építeni.

A fiatal brazil Vincíus és Rodrygo után a harmadik olyan latin tehetség, akinek az érkezése abszolut brazil fölényt biztosít a keretnek, és a latin foci szépsége épül be majd a játékával. A másik két tinivel ellentétesen egy Valverde-hez hasonló pozíció lesz az övé: kicsit mélyebbről, a középpályáról indulva tör előre, segíti a támadásokat. Érkeztével az is bizonyosabbá tűnik, hogy a klub jövőjében Vinícius, Rodrygo, Jovic tűnnek olybá, hogy a jövő befelyező csatárai legyenek. Természetesen nem szabad ilyenkor se megfeledkeznünk kölcsönbe adott jövőinkről, Kubo, Odegaard és társaik szintén visszatérnek a nyáron.

Nagy nap volt, nem vitás

Ha azt most így a tegnapi nap folyamán nem is érzékeltük, mégis lényeges, meghatározó napja volt a klubnak a tegnapi. Egyrészt Toni Kroos születésnapja, másrészt Zidane 4.éve lett első ízben a fehérek trénere, harmadrészt szinte untunk egy meccset…pedig nagyon ünnepelni kellett volna! A Real Madrid megnyerte az év első bajnokiját, ami pedig gyakorta nem sikerül. Ha nem is volt bivalyerős a játék, pont annyi volt, amennyi a győzelemhez kellett.

Mindezt csendesen megfejelve egy átigazolási hírrel, hiszen elrajtolt a téli áigazolási szezon. Zidane szerint nem vesz a csapat játékost. Nos, vagy Perez nem avatta be, vagy direkt vezetett félre minket, igy jobb lesz figyelni a híreket.

Új üdvöskénkről is igyekszünk kideríteni, amit lehet, és ha rendelkezésre áll információ, egy külön irásban bemutatjuk. Addig is:

Isten Hozott, Rainier Jesus!

Írásomhoz a Marca cikkei nyújtottak támaszt, a képek is onnan származnak.