Cannavaro, minden idők egyik legnagyszerűbb hátvédje

A Napoli egyik edzésén a fiatal Fabio Cannavaro egy brutális belépővel próbálta szerelni Diego Maradonát, a klub hatalmas csillagát. A stábot és a játékosokat is feldühítette a kemény becsúszás, ám az argentin klasszis az edzés után gratulált az olasz csodagyereknek és biztatta, hogy játsszon továbbra is ilyen stílusban, majd neki ajándékozta a csukáját. Fabion már akkor látszott, hogy bárki jöhet vele szembe, Ő bármi áron megfogja állítani – akár Maradonát. Pedig az “csak” egy tréning volt…

Ez a cikk eredetileg a focijava.hu oldalon jelent meg.

Miért értenek ennyire az olaszok a csatárok megállításához? A legkézenfekvőbb magyarázat a catenaccio lehet, amely egy tipikus olasz játékstílus, lényege a rendkívül defenzív foci. A spagetti hazájában a mai napig rengeteg edző úgymond “őrzi a hagyományt”, és inkább az e fajta szisztémát választja. Így közel sem döbbenetes, hogy ennyi remek védőt adott már a világfutballnak Olaszország. Alessandro Nesta, Franco Baresi, Paolo Maldini, Javier Zanetti, Giorgio Chiellini és nem utolsó sorban, Fabio Cannavaro.

Július 9. Berlin. A pillanat, amikor Fabio Cannavaro magasba emeli a VB-trófeát. (fotó: Reuters)

UEFA Kupa-siker

 

A Nápolyban született labdarúgó első gyerekkori első csapata a Bragnoli volt, ahonnan szélvészgyorsan került át a Napoli-hoz, mivel látta benne a fantáziát az olasz klub. Akadémistaként még sokat kellett várnia, hogy csatlakozhasson a felnőttekhez, így akkor tudott a legközelebb kerülni az első csapathoz,  amikor labdaszedő volt, ám aligha bánta ezt meg: minden meccsen csodálhatta hősei, Diego Maradona és Ciro Ferrara játékát.

Lám-lám lassacskán a Napoli-nak igaza lett Fabioval kapcsolatban, és lassan az egyik legjobban figyelt olasz csodagyerekké vált. Törvényszerűen jöttek is érte az ajánlatok, a Napoli saját nevelésű védőjét kis híján 7 millióért értékesítette, a vevő pedig – az akkor Gianfranco Zolát és Gianluigi Buffont is a soraiban tudó – Parma volt. Nem tudhatta akkor még, de így utólag egyértelműen kiderült, hogy ez az igazolás indította el a a karrierjét. 


A Parmánál töltött csodás 7 éve alatt kétszer nyerte meg klubjával az Olasz Kupa serlegét, továbbá UEFA Kupa- és Szuperkupa-elsőséggel gazdagodott a csapat és Fabio. Nemes egyszerűséggel hasított az akkori Parma, ám az igazi koronát az UEFA Kupa-siker jelentette, ahol lemosták a döntőben a pályáról az Olympique Marseille-t. Ezek voltak a Parma legerősebb és egyben legszebb évei. 

A bundabotrány

Következő állomása az Inter volt, ahonnan egyenes út vezetett számára napjaink legjobb olasz gárdájához, a Juventushoz. 2006-ot írtunk, ekkoriban teljesedett ki végleg Cannavaro és elérte azt a szintet, amikor már valóban lehetetlen volt átjutni rajta, ha kellett csúszott, mászott, ütközött, a védekezése brutálisan hatékony volt. A Zebráknál és az olasz válogatottban is egy géphez hasonlóan darált 90 perceken keresztül, vadállatként vetette magát minden lövés elé, egyszerűen leírhatatlanul kezdett el abban a szezonban játszani. Ráadásul a Juvéban temérdek gólt lőtt védő létére, így elmaradhatatlanná vált a Serie A megnyerése.

Csakhogy óriási az felháborodást keltő olasz-bundabotrány következtében több olasz csapatot büntetett meg az olasz szövetség, a legnagyobb feddést a Juventus kapta: elvették a csapat 2005-ös, illetve 2006-os bajnoki címét és kizárták a klubot a másodosztályba. Emiatt alapjaiban változott és gyengült meg a torinói egylet, az összes nagyobb név – kivéve Buffont – távozott, így Fabio Canavaro is szedte a sátorfáját. De ezek az események nem állították meg Cannavarot abban, hogy tovább folytassa remek idényét és egy fantasztikus nyarat zárjon hazája válogatottjával. 

És a franciák

Az utolsó olasz generáció, amely világbajnokságot tudott nyerni a 2006-os volt, tele klasszisokkal. Manapság olasz-drukkernek lenni nem éppen leányálom, de arra a nyárra biztosan szívesen emlékeznek vissza.

Cannavaro nemcsak, hogy tovább vitte klasszis formáját a vb-re, hanem meg is négyszerezte azt! Nem láthattunk olyan találkozót, amelyen ne brillírozott volna. Fölszántotta a pályát, kis túlzással még a tolalettre is követte az ellenfél csatárait. Egyszerűen nem tudott róla leszakadni senki! Látszódott rajta a tűz, hogy szívét is kifogja tenni hazája válogatottjáért – akár az egész csapat -, de Fabio vérbeli csapatkapitányként vezényelte csapatát. Azonban sosem vesztette el a fejét, mindig higgadtan és úri eleganciával végezte a dolgát egész pályája alatt, viszont a VB-n különösen. 

És az a világbajnoki döntő! Ha létezik igazi tökéletes teljesítmény, akkor az az volt! Vasököllel uralta a kapu előterét és folyamatosan irányította és vezényelte társait. Végső siker nélkül azonban nem izgatta volna senkit sem, hogy most ő volt-e a mezőny legjobbja vagy sem, de így teljesen másképp tekint vissza mindenki, és nem lehet elégszer újra nézni, hogy milyen elképesztően futballozott Cannavaro. 

Azon a nyáron szó szerint, amit eltervezett az sikerült a Juve védőjének. Emberfeletti teljesítmény volt, amit akkor nyújtott a védekezés művésze. Nem lehet több jelzőt találni a Németországban és az abban az esztendőben előadott focijára. Csodálatra méltó.

A végletekig jól összerakott olasz csapat keményen megdolgozott a világbajnoki-címért, Cannavaro-val az élen bekerültek a futball könyvébe. 

Az arany után

Első külföldi klubja a Real Madrid volt, ahova 2006. júniusában igazolt. Már a Királyi Gárda színeiben kapta meg az Aranylabdát, de egyértelmű, hogy a Juventus focistájaként elért tökéletes játékával érdemelte ki a díjat, ami a mai napig világszenzációnak számít, mivel azon három védő közé tartozik, akik Aranylabdát kaptak. Ezennel elérte karrierjének a csúcspontját. Nem elég, hogy a VB-trófeát és az Aranylabdát is megkapta, ennek tetejébe még az UEFA is megválasztotta az év labdarúgójának. Nem vitás: 2006 az olasz bekk éve volt – persze Madridban már jócskán alábbhagyott. Bár sokan még a mai napig vitatják, hogy Cannavaro vajon jogosan kapta-e meg az Aranylabdát, hisz az akkori olasz válogatottban sokan voltak, kik legalább annyira megérdemelték volna a címet. És azért ebben van igazság.

Spanyolországot végül 2009-ben a Juventus kedvéért hagyta el, trófeákkal megrakodva (2 La Liga és egy 1 Király-kupa) tért haza Olaszországba. Ekkorra csak a szép búcsú lehetett célja, 1 szezon után el is hagyta az Öreg Hölgyet, Dubaiba ment levezetni. A 2010-es VB-fiaskó után köszönte szépen, és lemondta az olasz-válogatottságot, majd később a klubfocit is abbahagyta, de ezelőtt kipróbálta még magát Indiában.

Egy csodás pályafutás méltatlan befejezése – bohóckodás a futball alsó szintjein. (fotó: thenational.ae)

Kína? Miért is ne!

A visszavonulás rengeteg játékos életében nehéz időszak, számtalan labdarúgó egyszerűen nem tudja, hogy mihez kezdjen magával karrierje után. Cannavaro azonban nem bénázott éveket, azonnal kezdett minél több tapasztalatot gyűjteni az edzői munkában közvetlenül azután, hogy befejezte a profi futballt: utolsó hivatalos klubjában, az Al-Ahli-ban először a stáb tagja lett, ezután pedig a csapat másodedzőjének is mondhatta magát. Aztán még Keletebbre húzódott, ám Kínában és Szaúd-Arábiában immáron menedzserként helyezkedett el a pénzes egyleteknél. Jelenleg a GZ Evergrande játékosainak próbálja átadni tudását. Eddig mondhatni, hogy sikerrel, hiszen ha ránézünk a Kínai Szuperkupa nyerteseinek a listájára, akkor ott láthatjuk az Evergrande nevét.

Ezen vidék egyébként remek hely a tanulásra, könnyen rengeteg tapasztalatot szerezhetnek a kezdő menedzser. Elég mondjuk Xavi példáját felhoznunk, mert a spanyol osztogató is a Föld legnagyobb kontinensén dolgozik, de alapból sokasodik az itt munkát vállaló európai szakemberek száma, hála a hihetetlen fizetéseknek. Az Aranylabdás bekk szerződése 2022-ig szól, aztán bármi megtörténhet, a Foci Java örülne, ha Fabio Cannavarót pár év múlva valamelyik európai kispadon látnánk stábtagként vagy menedzserként. 

Cannavaro az egyetlen védő a “modern” futball történelmében, aki Aranylabdát kapott, de nem csak ő érdemelte volna meg. A Foci Java összegyűjtötte azt a három védőt, akik csakugyan rászolgáltak a címre, de egyikük sem kapta meg. De ezt a listát a bőven lehetne még bővíteni, sőt sok védő évekig még Cannavarónál is jobban teljesített…

Nemanja Vidics

A szerbekre általában jellemző, nem riadnak vissza egy kis keménykedéstől. Nos, Vidics rátett még egy lapáttal. Vidics Ferguson nagy kedvence volt a Manchester Unitednél – tegyük hozzá, hogy joggal -, folyamatosan oszlopos tagja volt a csapatnak, a klubnál eltöltött utolsó 2 idénye alatt legtöbbször csapatkapitányként lépett pályára. Valamilyen szinten azért összelehet hasonlítani szerb társával, Nemanja Maticcsal, ám Vidics milliószor jobban és harcosabban játszott, mint honfitársa. 2006-tól nézve általában harmincszor lépett pályára szezononként csak a PL-meccseken, úgy hogy Ferguson a kupákban is sokszor számított rá. Ha 2011-ben nem lett volna keresztszalag-szakadása , akkor sokkal közelebb kerülhetett volna az Aranylabdához.

Carles Puyol

Van akkora ikon, mint Messi? Igenis, van! Nélküle a katalán csapat soha nem játszhatott volna olyan felszabadultan elöl. Puyol mégse volt annyit a rivaldafényben – sajnos a védőket sosem értékelik úgy, akár a csatárokat, talán ezért nyert csak egy védő Aranylabdát a 2000-es években -, de talán hasznosabb munkát végzett, mint az elől tiki-takizó sztárok. Szívvel-lélekkel hajtott a Barcáért, nagyon elkötelezett volt klubja iránt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy egyetlen és mindenkori csapata a gránátvörös-kék volt. Olykor őrült módjára próbálta megvédeni kapuját góltol, néha még egy kis bunyó árán is. Minden meg volt benne egy tökéletes belső bekkhez, Spanyolország valaha volt egyik legjobbja a poszton.

Alessandro Nesta

Kötelességünknek éreztük, hogy még egy olasz hátvéd szerepeljen a cikkben. Nesta a Milan ikonjának számít, 10 év alatt temérdek neves serleg begyűjtéséhez járult hozzá elég komolyan. Életmentő becsúszásairól a fél világ regényt tudna írni, de valóban emberfeletti érzékkel áldották meg a becsúszó szerelések terén. Az Azzurinál sem bizonyult tétlennek, hasonlóan Cannavaróhoz, professzorként védekezett és ő is világbajnoknak mondhatja magát. Fürgeségéből adódóan másodpercek alatt tudott reagálni bizonyos helyzetekre és már sprintelt is! Sosem számított egy darabos, falábú védőnek, a csatárokat fényévekkel hamarabb érte utol, mint néhány poszttársa. Az olasz esetében sem kis homály fedi azt, hogy miért nem kapta meg a France Football elismerését.

Kövess minket Instagramon és Facebookon!

További focis írásokat a focijava.hu oldalon olvashatsz.

Kiemelt kép: Reuters

Forrás: Sky Sports


 

Foci Java

https://focijava.hu