Lothar Matthäus: 1 rész: történetek

Lothar Matthäus nekem kislányként is egy csoda volt. Amikor nyiladozott szemem és értelmem a futball iránt, már a pályán bűvölte el a nézőket a játékával. Bár elismertem mindig a németek futballmentalitását, sose voltam a Bundesliga kimondott rajongója. Annál inkább Lothar Matthäus rajongója, bármekkora ellentmondásnak tűnik is.

Világbajnokságok

Ma, sok év elteltével is örömmel böngészem a netet a róla szóló írások után. Így nem csoda, ha egy cikkbe bele se fér, ami mesélni való van. Véleménye ma is számít a német labdarúgás szereplőinek, szakértelme vitathatatlan. Ha pedig egy mély interjúra ül le mesélni, akkor a sztorikban olyan nevek kerülnek elő, mint Franz Beckenbauer vagy Diego Maradona. És mesél.

Öt világbajnokság veteránja, és az 1990-es, győztes, német válogatott kapitánya. 150 nemzetközi kupa cím birtokosa. És még ma is tele energiával, lelkesedéssel. Amikor pedig a múltbéli dolgokról mesél, szinte visszalényegül a korábbi kisfiús játékossá.

R.: Milyen igénybevételt jelent 5 világbajnokság végigküzdése?

L.M.: Nagyon kemény munka. Különösen, ha valakinek olyan sérülései vannak közben, mint nekem. 11 vagy 12 műtétem volt pályafutásom során, de mindig motivált maradtam a visszatérésre. Voltak rossz eredmények vagy rossz időszakok, és sérülések is, de a motivációm végig megmaradt. Ez segített 20 éven keresztül a legmagasabb szinten játszani.

R.: Oroszországban Rafael Marquirez az ötödik világbajnokságát játszotta. Akárcsak Ön. Gondolja, hogy ma – különös tekintettel Lionel Messire és Cristiano Ronaldora, akik szintén 4-4 tornán szerepeltek már- sikerül ezt valakinek felülmúlnia?

L.M.: Ez nagyon összetett dolog. Az erőnléten és a mozgékonyságon múlik. Anno az én időmben egy csapattal egy edző, két masszőr és a buszsofőr utazott. Hetente kétszer, kedden és csütörtökön edzettünk. A többi napon az utcákon, tereken, parkokban fociztunk. Ma már teljesen máshogyan van.

1990, a legnagyobb döntő

R.: Az 1990-es VB Ön szerint a karrierje legemlékezetesebb mozzanata?

L.M.: Nagyszerű érzés volt, nem csak az én számomra, hanem a német labdarúgásnak is. Ez biztos. Boldog és büszke voltam. Ez a legnagyobb, amit csapatként meg lehet nyerni a világfociban. Jó dolog VB-t nyerni, de ha az ember kapitányként nyer, az még nagyobb. Különlegessé tette, ahogyan harcoltunk egymásért is. Nem könnyű, ha van 23 játékosod, és lesz egy forgatókönyv, ahol 11 játékos boldog lesz, 12 pedig nem. És boldoggá kell tenned őket.

Emellett Franz Beckenbauer volt az edzőnk. Ő őszinte módon, szemtől szembe kommunikált. Így minden játékos tudta, milyen a helyzete. Ez volt az egyik oka, hogy nyertünk.

És kiemelkedő pillanat volt a számomra is. Olaszországban rendezték, ahol akkoriban az Inter Milanban játszottam. Az ottani szállásunk 13 kilométerre volt az otthonomtól, a családom így néhány percnyire volt. Ez Mumbai-ban mondjuk két órányi út lenne…

R.: Vitatott büntetővel nyertek a 90-es döntőben. Ön szerint igazságos volt?

L.M.: Egy VB döntőben nem ítélhető meg egy büntető, ha az nem egyértelmű. A játékvezető azonban korábban nem adott meg egy büntetőt, amikor a kapus Sergio Goycochea szabálytalankodott Klaus Augenthalerral szemben. Lehet, hogy 20 perccel később kompenzálni szeretett volna. Egy VB döntőben nagyon biztos kell legyen abban a bíró, ha büntetőt ítél meg, vagy valakire lesújt.

Az „Isteni Diego”- barát és rivális

R.: Saját életrajzában Diego Maradona azt írta, hogy a legkeményebb játékos Ön, aki ellen valaha játszott. Önnek mi a véleménye az Isteni Diego-ról?

L.M.: Maradona volt a legjobb játékos a világon, különösen az 1986-os VB idejében. Sokat játszottunk egymás ellen, mert abban az időben mind a ketten a Serie A-ban szerepeltünk. Ő a Napoliban, én az Interben, plusz kettő világbajnoki döntőt is harcoltunk egymással szemben.

Verseny volt a legmagasabb szinten, amikor csak találkoztunk a pályán. Örülök, hogy ezt mondta rólam, mert számomra ő volt a legjobb. 1986 az ő VB-je volt, ahogyan az 1970-es Pelé, vagy a 2002-es Ronaldoé. Maradona valami varázslatos volt 1986-ban. De 1990-ben már nem volt olyan jó, mint 4 évvel előtte.

R.: Hogyan készült fel Maradona ellen?

L.M.: Ha az a feladatod, hogy egy olyan játékost kell tartanod, mint Maradona, akkor folyamatosan készen kell állnod. A másodperc töredékére se szabad elaludnod. Ha a mosdóba megy, oda is követned kell. Nagyon gyors volt a labdával, kiválóan cselezett, és sebesen lőtt. Előre tudni kellett, mit fog tenni. Mert mire észrevehetted, már késő volt.

Németország futball státusza

R.: A német labdarúgás kultúrája legendás. De nincsenek olyan játékosok, mint például Diego Maradona vagy Lionel Messi, vagy Angliában David Beckham. Németországban mindig a csapat a nagy. Ez tudatosan lett így alakítva?

L.M.: Nagyon nagy neveket adott a német nép a labdarúgásnak, akár Fanz Beckenbauer, és a többiek, sorolhatnám sokáig. De nem szeretjük az olyan sztárolásokat, mint pl amilyen Maradona. Csendesebbek, visszafogottabbak vagyunk. Ez jelenti a különbséget. Maradona – a pályán és a pályán kívül is- mindig címlapon volt. Például az oroszországi VB alatt, nem tetszett, amit láttam Maradonától. Sok kellemes pillanat fűz össze vele a pályán és azon kívül is, nagyon kedves srác. De a VB alatt nem éreztem jól magam miatta.

R.: A 90-es években két világbajnokságot játszott végig és vezette a német válogatottat. És aztán jött az 1996-os Európa Bajnokság. Néhány játékos megtagadta, hogy egy csapatban játszanak. Önt ez hogyan érintette?

L.M.: Mindig van néhány játékos, akik féltékenyek. 2-3 játékos volt ellenem. Mindenkinek van egója, valaki kapitány szeretne lenni, vezető a csapatban. 1995-ben egy évre lesérültem, és megpróbáltak kitúrni. Az edző is ezt tette, de végül is jó döntést hozott, 6 hónappal később megnyerték az EB-t. De a helyes döntésig vezető út, az nem volt helyes. Ez foci. Nem haragszom, velem nem volt tisztességes, de ez az ő személyiségükből eredt. Én utána visszatértem, lejátszottam az ötödik VB-met, és 2000-ig a csapat tagja voltam.

A téma a jelen labdarúgására terelődik. Innen a riportot a második résszel folytatjuk, amiben Lothar elmondja a véleményét a jelenlegi német válogatottról, Ronaldoról és Messiről, na meg a modern kor kihívásairól is.

A cikksorozathoz felhasznált irodalom a Times of India, a Stuttgarter Zeitung, a The Daily News cikkei, a kiemelt kép: timesofindia.com 2006.